Máté 26-ban kezdődnek
el Jézus földi életének utolsó órái az evangélium feljegyzésében. Ebben a
fejezetben egy összeesküvés leírását találjuk, hogy megöljék Jézust, valamit a
húsvét, az úrvacsora, Jézus elárultatása és Péter tagadásának feljegyzését. A húsvét
és az úrvacsora szimbólumai széles körben ismertek, ezért most inkább a Jézus elleni
összeesküvés dinamikájára és a Megváltó elárultatására fogunk összpontosítani.
Ismerjük Jézus több
mint három éves nyilvános szolgálatának a történetét. A vallásos vezetők
próbára tették Jézust, de nem tudták becsapni vagy tőrbe ejteni őt. Jézus olyan
tiszta erkölcsi életet élt és tanított, amilyet soha senki, sem előtte, sem
utána. A papok és a vallásos vezetők azonban, akik önjelölt oltalmazói voltak a
zsidó teológiának és erkölcsnek, összeesküvést szőnek ellene, az ártatlan ember
ellen. Azért tették ezt, mert úgy vélték, hogy veszélyt jelent a nép feletti
hatalmukra. Hogyan lehettek az Isten által kinyilatkoztatott erkölcs tanítói
ennyire erkölcstelenek?
Amikor a vallás a
személyes fontosság és hatalom eszköze lesz, az ilyen ember hajlik arra, hogy
egy ideológiai identitást fejlesszen ki magában, amelyet kész megvédeni még
halála árán is (vagy legalábbis így gondolja). Ezen a ponton a személyes
identitás sokkal dominánsabb lesz az erkölcsi döntésekben, mint az adott tény
vagy az isteni kinyilatkoztatás. Minden támadás ez ellen az identitás ellen
bősz ellenállással fog találkozni. Jézus tanítása a személyes hatalomról, hogy
aki közöttetek a legnagyobb, legyen a ti szolgátok, szöges ellentétben áll az
azonosság vezérelte teológiával és etikával. Jézus tanítása és példája komoly
támadást jelentett a papok azonosságtudatára vonatkozóan, hiszen ők képviselték
a tekintélyt és a hatalmat. E vallási vezetők gyakorlatilag mindenféle módszert
megengedtek maguknak, akár etikus, akár etikátlan volt is, hogy megvédjék saját
azonosságtudatukat, és az intézményi struktúra
identitását. Amikor nehéz vitákkal találjuk szembe magunkat az egyházban,
óvatosaknak kell lennünk, hogy a személyes vagy kollektív azonosságunk ne
szorítsa ki a helyéről azt a tanítható lelkületet, amely az Isten akaratát
választja, kerüljön az bármibe.
Stephen Bauer, Ph.D.
teológia és etika professzor
Southern Adventist University
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése