Máté evangéliuma
Jézus feltámadásával éri el csúcspontját. Jézus győzött! A halál és az
igazságtalanság nem tudta legyőzni Őt. A vallási vezetők, akiknek el kellett
volna fogadni és hirdetni kellett volna az evangéliumot, tagadták az üres sír
valóságát, és megvesztegették a katonákat, hogy hazudjanak. Itt újra azzal
találkozunk, hogy a hatalom és a rosszul értelmezett azonosságtudat felül
akarja írni a tényeket.
A tekintélyre és a
hatalomra épült vallásosság éles ellentéteként két asszony jelenik meg, akik
kívül állnak a hatalmi rendszeren, Mária Magdaléna és „a másik Mária”, akik
elsőként kötelezik el magukat az evangélium terjesztése mellett. Ez azt
mutatja, hogy az evangélium hirdetése minden hívő feladata függetlenül
szociális, gazdasági vagy egyházi státuszuktól. Ezek az asszonyok azt a
megbízatást kapták, hogy irányítsák a tanítványokat Galileába, ahol találkoznak
majd Jézussal (7, 10. vers). A tanítványok (16. vers) engedelmeskedtek az
asszonyok közvetítésével érkező üzenetnek, és felmentek a galileai hegyre, amit
Jézus megjelölt, és – ahogy az asszonyok a sírnál – ők is imádták a feltámadott
Krisztust (17. vers).
Az úton egyesek közülük még kételkedtek, de amikor mindnyájan odaértek, Jézus kijelentette, hogy övé MINDEN hatalom mennyen és földön, és ennek okán megbízta tanítványait, hogy menjenek el az egész világra, és tegyenek tanítványokká minden népet. A tanítványság két alapvető eleme a keresztség és mindannak továbbadása, amit Krisztus tanított. Figyeljük meg, hogy Krisztus tanítványai nem arra kaptak megbízatást, hogy azt tanítsák, amit jónak látnak. Azt szabad tanítaniuk, amit Krisztus tanított, vagyis a biblikus igazságokat. A hírnöknek tehát nincs saját tekintélye. Ellenkezőleg, az üzenetnek van tekintélye annak jogán, aki küldte azt. És kitől származik az üzenet?
E kérdés
megválaszolásához figyeljük meg, hogy mindkét asszony (9. vers) és a
tanítványok (17. vers) Krisztust imádták ott fenn a hegyen, és Ő kapta a
hódolatot. Ezzel ellentétben a Jelenések könyvében kétszer is olvashatunk arról
(19:10 és 22:8-9), hogy János leborul a neki megjelenő angyal előtt, de a
mennyei hírnök mindkét alkalommal visszautasítja az imádatot, és emlékezteti
Jánost arra, hogy csak Istent szabad imádni. Az angyalok számára ez a
természetes, hiszen ők is a szívükben élő parancs szerint imádják Krisztust
(Zsid 1:6). Jézusé MINDEN tekintély és hatalom mennyen és földön, mert Ő Isten.
Összefoglalva tehát, mi az Ő hatalmával és tekintélyével, nem pedig a
sajátunkkal megyünk a világba az Ő üzenetével, hogy még több embert tegyünk a
feltámadott Isten, Krisztus tanítványává.
Stephen Bauer, Ph.D.
teológia és etika professzor
Southern Adventist University
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése