2014. november 21., péntek

Mai szakasz: Máté 20

1-16. versek: Érezted már azt a kísértést, hogy halogasd a döntésedet, hogy elkötelezd magad az Úr követése mellett? Miért nem élvezhetnéd a bűn okozta örömöket (Zsid. 11:25, ApCsel 26:28) egy ideig és majd csak az után foglalnál állást Jézus mellett? Hát nem sokkal egyszerűbb ugyanazt a jutalmat megkapni úgy, hogy a munkában csak az utolsó órát dolgozzuk le, mintha egész nap azt csinálnánk? És valóban azok, akik életük utolsó órájában kötelezik el magukat igazán Isten és mások szolgálata mellett, ugyanazt a jutalmat kapják, az örök életet.

A döntéshozatal elhalasztásában az a nagy veszély, hogy a hosszú időn át gyakorolt szokásokat nagyon nehéz megváltoztatni. Nagyon valószínű, hogy a „halálos ágyon” történő megtérés nem lesz valódi miután egy hosszú életen át mindig azt a döntést hoztuk, hogy „nemmel” válaszoltunk a Szentlélek hívására. Meg lehet változni ilyen gyorsan? Isten tudja, hogy igazából mi lakozik a szívben. Most van itt az üdvösség elfogadásának napja (2 Kor 6:2). „Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság teljes megismerése után, nincs többé bűneinkért való áldozat” (Zsid. 10:26 - új prot. ford.).

17-19. versek: A világegyetem Teremtője előtte állt annak az eseménynek, hogy a Sátán gonosz eszközeiként felhasznált emberek kegyetlen módon kivégzik. Még rosszabb, hogy el fogja viselni mindannyiunk bűneinek roppant terhét, akik üdvözülni fogunk; és meg fogja tapasztalni az Istentől való teljes elszakadás borzalmas fájdalmát. De mindezek közepette is képes volt látni a végső diadalt és örömöt, nem csak önmagáért, hanem mindazokért is, akik híven követik tanításait.

20-24. versek: A keresztény élet lényege a mások szolgálata. A Szentírásban olyan sokszor emlegetett „agape elve” (szeretet) az „Isten szolgálatáért és mások jólétéért történő önzetlen odaadást” jelenti.

A földi életben a megelégedettségünk egyik okozója az lehet, ha a körülöttünk lévők lelki és fizikai szükségleteit szolgálhatjuk. 1János 3:16-18 arra hív bennünket, hogy haljunk meg az önzésünknek, és éljünk másokért. Odaadni az életünket a felebarátunkért azt jelenti, hogy az életünket arra használjuk, hogy a szükségben lévőknek segítsünk (17. vers), egészen addig a pontig, hogy akár nagy személyes áldozatot is hozunk érettük. Az irgalmas szamaritánus példázata (Luk 10:25-37) arra emlékeztet bennünket, hogy ki a felebarátunk és mi az igazi jelentése és megnyilvánulása az „agapé elvnek” (Krisztus példázatai 403. oldal az angolban).

A Rómabeliekhez írt levél 6. fejezete azt mondja el, hogy vagy a bűn szolgái, vagy az igaság szolgái vagyunk. Máté 6:24 arról beszél, hogy nem szolgálhatunk két úrnak. Józsué arra hív bennünket, hogy döntsük el még ma, hogy kit akarunk szolgálni (Józsué 24:15). Ha Jézus követjük, akkor készek vagyunk az Ő szolgái lenni és másokat is szolgálni. A Megváltó a mi szerető Mesterünk.

29-34. versek: Egy friss cikk beszámol egy vakok számára készült látást helyreállító implantátumról. A mai normákhoz képest igazán látványos dolog. Amikor Jézus visszaadta a két vak látását, nem volt szüksége implantátumra, és mégis teljes volt a siker. El tudod képzelni azt az örömöt, amit ezek az emberek éreztek?

Azok számára, akik „normálisan” látnunk, van egy másik csoda, amely a mienk lehet. Gondoljunk csak arra, milyen gyönyörben lesz részünk, ha minden földi „vakságunk” egyszer és mindenkorra elmúlik, megláthatjuk Megváltónkat, az egyetlent, akinek minden betegségükre és bűnünkre van gyógyszere. Kérlek, kérlek, ne hagyd, hogy ennek a világnak megvakító sötétsége megakadályozzon abban, hogy meglásd Megváltódat. Kezdd el most az életed az Ő akaratának megfelelően rendezni. Támaszkodj teljesen Jézusra, tégy erőfeszítéseket, hogy kövesd, és Ő a mennyország örök reményével ajándékoz meg téged (János 14:1-3).

Leo Van Dolson, Jr., M.D., MPH
Kalifornia, USA
Fordította: Baksa Viktória


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése