Mai szakasz: Márk 11

A 11. fejezet változást jelent úgy gondolati síkon, mint az események irányában, hiszen ez volt az emberiség történelmének fordulópontja. Az egész menny feszülten figyelte Jézus életének utolsó hetét, amely a Kálvária keresztjén ért véget. Az idő az Amazonas folyóhoz hasonlóan hömpölygött a jó és gonosz végzetes összecsapása felé.

Krisztus félretette királyi ruháját, és az emberek szolgájává lett (Filippi 2). Isten Fia az emberek között járt, gyógyította és felszabadította őket a gonosz kötelei alól, Vele való kapcsolatra hívott, könnyeket törölt, a szeretet és együttérzés kötelékével vonzotta őket magához. Most pedig elérkezett az áldozatra való figyelés ideje – a szeretet végső és örök ajándéka.

A világmindenség Teremtője kölcsönhajóval szelte át a vizeket, vendégségben fogyasztotta el a páskavacsorát, kölcsönzött sírba fog helyeztetni, és most egy kölcsönkért szamáron vonul be Jeruzsálembe. Korábban szolgálata során – amennyire tudni lehet – soha nem utazott állaton, most azonban egy fiatal szamáron vonul be a városba – micsoda királyi jelvény! Az állatot egy olyan helyről kellett elhozni, ahol két út találkozott. Érdekes gondolat! Te és én két út közül választhatunk. Az egyik széles és sok kellemes dologgal van kikövezve, a másik keskeny és nehézségeket tartogat, de mindig bízhatunk az Úrban, hogy az élet ösvényén vezet.

Az emberek kiáltozva királlyá akarták koronázni Őt. Szemük vak volt igazi küldetésének meglátására. Az Ördög azt akarta, hogy Krisztus a koronára nézzen – de az csak a kereszt után következhetett! Krisztus szeretete az elbukott emberiség iránt olyan hatalmas volt, hogy semmi sem tántoríthatta volna el öröktől fogva elrendelt küldetésétől. „Mint ahogy nem volt idő, amikor Isten ne létezett volna, olyan biztosan nem volt egy olyan pillanat sem, amikor a végtelem elme ne lelte volna kedvét abban, hogy kinyilatkoztassa kegyelmét az emberiségnek.” (Signs of the Times, 1901. június 12.)

Az ünneplő menet egy magas helyen állt meg, ahonnan Krisztus a Kidrón völgyén át Jeruzsálem szikrázó márványtemploma felé tekintett, és megállíthatatlanul sírni kezdett. Bár készek voltak Őt megkoronázni földi uralkodójukká, nem voltak hajlandók szívük királyává tenni Őt. Házuk elhagyatott lesz.

Azért imádkozom, hogy a napi döntéseid és tetteid a keskeny útra figyeljenek – a mennyei útra – az egyetlen útra, amely Krisztushoz, a koronához és a trónushoz vezet (Jel 3:21).

Jim Ayer
az Adventista Világrádió alelnöke
Generál Konferencia

Fordította: Kóczián Ágnes