Mai szakasz: Lukács 12

Ez volt az eddigi  legnagyobb tömeg. Olyan sok ember gyűlt össze, hogy majdnem egymást taposták le, hogy meglássák Jézust (Lk 12:1). Egy férfi - akinek fontos kérése volt, mely ha teljesült volna, anyagi biztonságot adott volna neki -  odafurakodott Jézushoz és ezt mondta: "Mester, mondd meg az én testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget" (Lk 12:13)

Talán a bátyja nem akarta odaadni a jussát elhunyt apjuk birtoka után. Jézus gyakran segített olyan embereken, akik másoktól való igazságtalanságtól szenvedtek. De Jézus válasza mindenkit meglepett: "Ember, ki tett engem köztetek bíróvá vagy osztóvá?" (Lk 12:14). Miért tagadja meg Jézus bírói mivoltát és miért válaszolt így? Nem volt felhatalmazása arra, hogy bírói döntést hozzon az emberek között. Így válaszol: Nem olyan bíró vagyok, aki az anyagi dolgaitok felől ítél, hanem azért vagyok itt, hogy az emberek szívét ítéljem meg. Jézus a kapzsisága miatt ítélte el az embert, nem pedig a bátyja és közte lévő örökösödési vita miatt.

Azért, hogy a tömeg megértse álláspontját, Jézus a következő alapigazságot tanította : "Meglássátok, hogy eltávoztassátok a telhetetlenséget;mert nem a vagyonnal való bővölködésben van az embernek az ő élete." Jézus ezután elmond egy történetet egy emberről, aki nagyobb csűrt akart építeni, hogy abban tárolja a többlettermést.  De Isten ezt mondta neki:  "Bolond, ez éjjel elkérik a te lelkedet tetőled; amiket pedig készítettél, kiéi lesznek?" (Lk 12:20). Jézus így foglalta össze ezután: "Így van dolga annak, aki kincset takar magának, és nem az Istenben gazdag" (Lk 12:21)

Mivel Isten mindenek teremtője, ő biztosít számunkra bármit, amire szükségünk van. Ha mi valóban hiszünk ebben, akkor követjük Jézus tanácsát a Lukács 12:22-34-ben, hogy először Isten országát keressük és nem aggódunk a fizikai szükségleteink miatt. Ez nem azt jelenti, hogy nincsen szükségünk élelemre, ruházatra, vagy más dolgokra. Jézus ezt mondja: "Ne aggodalmaskodjatok" mert "a ti Atyátok pedig tudja, hogy néktek szükségetek van ezekre" (Lk 12:30).

Jézus egy felhívással zárja a példázatot: "Adjátok el amitek van, és adjatok alamizsnát." Az eredmény olyan kincs lesz a mennyben, ami el nem avul, mert "ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is" (Lk 12:34). Más szavakkal Jézus ezt mondja: "Amit értékelsz, az határozza meg a jövődet." Isten értékeli az embereket. Saját életével fizetett értük. A vagyonod csak akkor értékes, ha azzal a Jézust szerető emberek szükségleteit szolgálod.

Douglas Jacobs, D.Min.

Gyülekezeti Szolgálatok és Homiletika professzor

Southern Adventist University, hittudományok kara

Fordította: Rajki Dávid