Mai szakasz: Márk 5

A megszállott férfiak történetének, amit Márk evangéliumának 5. fejezetéből (1-20. v.) ismerhetünk meg, leghangsúlyosabb üzenete az Istenről szóló tanúbizonyság fontossága.  Márk és Lukács egy ördöngösről szól, míg Máté kettőről, ahogy Ellen White is. A kettő közül az egyik agresszívebb volt, annyira, hogy Jézusra akart támadni.

A történet szerint Jézus két megszállott férfival szembesült. Oly mértékben uralta őket az ördögi hatalom, hogy: „Az őket hatalmukban tartó démonok minden emberi vonásukat eltüntették, inkább vadállatokra hasonlítottak, mint emberekre.” (E. G. White: Jézus élete. Budapest, 2003, Advent Kiadó. 279. oldal)

Az egyik férfi egyenesen Jézus felé rohant, Ő azonban nyugodtan várt rá a parton. Parancsára a gonosz lelkek elhagyták a férfiakat, akik teljes átalakuláson mentek át, békések és csendesek lettek.

Amikor Jézus hajóval távozni készült, a két volt megszállott vele szeretett volna tartani, mert mellette biztonságban érezték magukat. Megpróbáltak ők is a hajóba szállni, de Jézus így szólt hozzájuk: „Eredj haza a tiéidhez, és jelentsd meg nékik, mely nagy dolgot cselekedett veled az Úr, és mint könyörült rajtad” (19. vers).

Ezek a férfiak csupán néhány órája ismerték Jézust. Mit tudhattak Róla, amit megoszthattak másokkal? Mégis, mindenki nagyon elcsodálkozott Decapolis környékén, akinek csak beszéltek Jézusról (20. vers).

Urunkról tanúságot téve mindig emlékeznünk kell e két férfi tapasztalatára. „El tudták mondani, amit ismertek, maguk láttak, hallottak Krisztus erejéből. Ezt mindenki megteheti, akinek szívét érintette Isten kegyelme” (Jézus élete, 282. oldal).

Soha nem érezhetjük úgy, hogy nincs mit megosztanunk Jézusról. Istennek szüksége van ránk, hogy elmondjuk másoknak mit tett értünk Krisztus, függetlenül attól, hogy kicsi, vagy hatalmas dolog volt az. Ha megtesszük, Isten szeretete hallgatóink szívét is megérinti.

David Smith

a Collegedale-i Egyetemi Gyülekezet 

vezető lelkésze, Tennesse
Fordította: Csala Beáta