Mai szakasz: Lukács 16

Amikor a pazarló vezető hűtlensége kiderül, valamit tennie kell a túlélése érdekében. Jézus története Lukács evangéliuma 16. fejezetének 1-15. verseiben úgy hangzik, mint egy jelenet a mai filmek egyikéből. Jézus nem tér ki rá, hogy a sáfár vajon többet vett el az őt illető nyereségnél, vagy egyszerűen rosszul kezelte a rábízottakat. A részletek a képzeletünkre vannak bízva, ami minden helyzetben alkalmazhatóvá teszi a történetet.

Ami biztos, hogy elérkezett a számonkérésének napja, és hamarosan állás nélkül marad. „Mit hallok felőled?” mondja az üzlet tulajdonosa, „Adj számot a te sáfárságodról; mert nem lehetsz tovább sáfár” (Lk 16:2). A vezető vagy sáfár elleni ítélet biztosan igaz volt, hiszen nem tudta igazolni tettét. Ehelyett azt kérdezi magától: „Mit míveljek?” (Lk 16:3).

A sáfárnak nem volt túl sok lehetősége, hogy eltartsa magát, mivel túl idős vagy gyenge volt ahhoz, hogy fizikai munkát végezzen, koldulni pedig szégyellt (Lk 16:3). Mivel az erkölcsi becsületesség küszöbét már átlépte ura vagyonának eltékozlásával, úgy dönt, hogy mestere adósait a maga adósaivá teszi azáltal, hogy 20-50%-kal csökkenti adósságaik mértékét. Az adósságok nagyon voltak: több mint 3 m³ olívaolaj és ugyanennyi búza. Olyan eszesen cselekedett, hogy ura is csodálta korábbi beosztottja önfenntartó képességeit. „És dícséré az úr a hamis sáfárt, hogy eszesen cselekedett” (Lk 16:8).

Jézus más oldalról közelít. Miután megjegyzi: „e világnak fiai eszesebbek a világosságnak fiainál a maguk nemében” (Lk 16:8), Jézus a siker fontos alapelvét tárja elénk: „Aki hű a kevesen, a sokon is hű az; és aki a kevesen hamis, a sokon is hamis az” (Lk 16:10).

Az élet mindennapi részletei sokkal fontosabbak a jellem fejlesztése szempontjából, mint a nagy életváltoztató döntések. Valójában a kis választásaink meghatározzák a nagy döntéseinket. A pénzköltési szokásaink, személyes becsületességünk és időbeosztásunk mind olyan szokásrendszereket alakítanak ki, amelyek nem lesznek mások akkor sem, amikor az Isten iránti hűség és a személyes előnyök között kell választanunk. Mert választanunk muszáj lesz. Jézus így foglalja össze: „Egy szolga sem szolgálhat két úrnak… Nem szolgálhattok az Istennek és a mammonnak (pénznek)” (Lk 16:13).

A farizeusok, akik szerették a pénzt, gúnyolódtak e szavakat hallva, de Jézusé volt az utolsó szó: „Ti vagytok, akik az emberek előtt magatokat megigazítjátok; de az Isten ismeri a ti szíveteket: mert ami az emberek közt magasztos, az Isten előtt utálatos” (Lk 16:15). Ahogy olvasod Lukács evangéliumának 16. fejezetét, fogadd el Jézus hívását, hogy az életed legapróbb részleteiben is hűséges légy Istenhez!

Douglas Jacobs, D. Min.

Gyülekezeti Szolgálatok és Homiletika professzor

Southern Adventist University, hittudományok kara

Fordította: Kóczián Ágnes