Kevés kép olyan szemléletes a Bibliában, mint
Jézus figyelmeztetése a tanítványai felé Lukács 17:1-2 verseiben: „Lehetetlen, hogy botránkozások ne essenek;
de jaj annak, aki által esnek. Jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a
tengerbe vetik, mintsem egyet is megbotránkoztasson a kicsinyek közül.”
Jézus azt is megmutatja nekünk, hogyan
kezeljük azokat, akiket a bűn veszélybe sodor: „Ha vétkezik ellened atyádfia, figyelmeztesd, és ha megbánja, bocsáss
meg neki” (Lk 17:3). Ez az Evangélium, a Jó hír, mert Jézus meghalt a
bűneinkért, mi pedig bocsánatot nyertünk, és örök életünk lehet. Amikor
megbocsátunk még azoknak is, akik bűnt követtek el, vagy másokat bűnre
csábítottak, akkor úgy cselekszünk, mint Jézus.
Jézus arra figyelmeztet,
hogy jobban féljünk attól, nehogy bűnbe vigyünk másokat, mint attól, hogy mi
magunk bűnt kövessünk el. A két eset következményei néha talán alig-alig térnek
el egymástól, mégis alapvetőek. Lehetséges, hogy még a bűntelenségre való
törekvésünk is önző lehet, ha önmagunkra összpontosítunk?
Jézus azzal folytatja a beszédét, hogy ha
valaki bűnt követ el ellenünk egy nap hétszer, és megbánja azt hétszer, akkor
meg kell bocsátanunk neki (Lk 17:4). Megbocsátani valakinek egy nap hétszer
ugyanazt a bűnt nem könnyű, de ez függ a természetünktől, és a másokhoz való
hozzáállásunktól. Előfordul, hogy azért korlátozzuk a megbocsátást, mert ebből
személyes előnyünk származik. Ha
megítélünk valakit és nem megbocsátunk neki, akkor nem úgy viselkedünk, mint
Jézus. Sátán a „testvéreink vádlója”
(lásd Zak 3:1, Jel 12:10). Csak a megbocsátás biztosít lehetőséget a
gyógyulásra és a helyreállításra.
Mi a helyzet Jézus azon parancsával, mi
szerint feddjük meg a bűnösöket, mielőtt megbocsátanánk nekik? Hogyan
feddhetjük meg őket anélkül, hogy kivívnánk haragjukat? Először is emlékeznünk
kell arra, hogy a feddés célja az, hogy a másik megbánja bűneit; nem pedig az,
hogy ítéletet mondjunk. Továbbá a feddést annak a vágynak kell motiválnia, hogy
megbocsássunk, és helyreállítsunk egy kapcsolatot.
Ahogy Lukács 17. fejezetét olvasod, tedd fel
magadnak a kérdést, hogy a megbocsátás lelkületével mondott feddés miben
különbözik az ítélkező lelkülettel a másik ember fejéhez vágott szavaktól?
Hogyan lehetünk a megbocsátás követei még a leginkább támadó és botránkoztató
bűnösökkel szemben is, és hogyan segíthetjük gyógyulásukat?
Gyülekezeti Szolgálatok és Homiletika professzor
Southern Adventist University, hittudományok kara
Fordította: Baksa Viktória
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése