A mai olvasmányunk erőteljes, lenyűgöző
történetek gyűjteménye: 5000 férfi (valamint feleségük és gyermekeik)
megvendégelése, Jézus a tengeren jár, Jézus kijelenti magáról, hogy Ő az élet
kenyere, Jézust megtagadják a zsidók, később pedig sok tanítványa.
Az ötezer megvendégelésének története arról
biztosít bennünket, hogy Jézus ki tudja elégíteni minden szükségletünket,
tekintet nélkül arra, hogy milyen jelentőségteljes dologról van szó. Mivel ő
oly’ nagy tömeget jól tudott lakatni öt árpakenyérrel és két apró hallal, ami
egy fiúcska ebédje volt, feltételezhetjük, hogy ezeket az ajándékokat arra is
fel tudja használni, hogy az olyan hétköznapi embereket, mint te meg én,
természetfeletti dolgokra képesítse. Az étkezés után még tizenkét teli kosár
maradékot szedtek össze, amiből arra következtethetünk, hogy Jézus azt akarja:
a rendelkezésünkre álló forrásokat gondosan használjuk fel, mint jó sáfárok.
Jézus arra vágyik, hogy nagy és csodálatos
dolgokat tegyen általunk. Ellen White Péter tapasztalatára utalva ezt írja: „Amikor
elfordította tekintetét Jézusról, nem tudott többé járni, s a hullámokba
merült. Ha bajba kerülünk, milyen sokszor hasonlítunk Péterre! A hullámokat
nézzük ahelyett, hogy tekintetünket a Megváltóra szegeznénk” (Jézus élete. Budapest, 2003, Advent
Kiadó. 317. oldal).
Ma részesüljünk először az élet lelki
kenyeréből, s csak utána kezdjünk egyéb munkánkba, amivel fizikai kenyerünket
keressük. Ez a valóság segít, hogy Jézusba vessük horgonyunkat, és az örök
életre vezet bennünket.
Családi Szolgálatok
Osztályának vezetője
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése