Micsoda dicsőséges
fejezet ez! A sötétség után világosság, a szomorúság után öröm, a halál után
élet!
Hogy ne „gerjedezne a szívünk”, amikor imádságos
szívvel olvassuk ezeket a szavakat? Ez volt a kérdés, és ez ma is: Hol van
Jézus? Az asszonyok nem tudták megtalálni Őt. A tanítványok nem látták, az
angyalok bizonyságot tettek: „Nincs itt”
(6. vers).
Az élő Jézus azonban
két alázatos tanítvány mellett halad az emmausi úton. Ahogy hallgatják Jézus
szavait, szívük gerjedezik bennük. Nem akarják tovább engedni az úton új
Barátjukat, hanem arra kérik, hogy maradjon velük, és felismerik, ahogy a
vacsoránál megtöri a kenyeret. Jelenlététől felvillanyozva elsietnek a
vacsoraasztal mellől, vissza Jeruzsálembe minden idők legnagyszerűbb hírével: „Krisztus feltámadt, mi láttuk Őt!”
Huszonhárom évvel
ezelőtt egy erős vágy tört fel a szívemben. Így imádkoztam: „Jézus, ismerni
akarlak Téged. Kérlek, segíts, hogy megtaláljalak.” Akkor két gyermekem volt és
hétfőtől péntekig minden nap reggel nyolctól délután fél hatig dolgoztam.
Reggel fél négykor keltem és fél hétig időt töltöttem Istennel. Először
imádkoztam, megnyitottam a szívemet Istennek. Utána a Bibliámat olvastam,
először a Zsoltárokat, majd az evangéliumokat, majd pedig az egész Bibliát. A
lapjain megtaláltam az élő Jézust és rájöttem, hogy Ő mindig közvetlen
mellettem volt.
Az egész életem
megváltozott. Jézus mindenem lett és ezt mondtam? „Nekem az élet Krisztus!” (Fil 1:21). Ismerni Jézust azt jelenti,
hogy szeretem és bízok Benne. Benne sosem csalatkozunk. Sokkal többet
megtapasztalhatunk Jézus jelenlétéből, mint amennyit most.
Ő
él! Hisszük ezt? Isten szava csak üres mese számunkra, vagy azt okozza, hogy
gerjedezzen a szívünk bennünk (11, 32. vers)? Ha igazán keressük Őt,
megtaláljuk (Jer 29:13-14). A választás a mienk.
Lynn Carpenter
nyugalmazott misszionárius nővér
nyugalmazott misszionárius nővér
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése