2015. január 8., csütörtök

Mai szakasz: Lukács 24

Micsoda dicsőséges fejezet ez! A sötétség után világosság, a szomorúság után öröm, a halál után élet!

Hogy ne „gerjedezne a szívünk”, amikor imádságos szívvel olvassuk ezeket a szavakat? Ez volt a kérdés, és ez ma is: Hol van Jézus? Az asszonyok nem tudták megtalálni Őt. A tanítványok nem látták, az angyalok bizonyságot tettek: „Nincs itt” (6. vers).

Az élő Jézus azonban két alázatos tanítvány mellett halad az emmausi úton. Ahogy hallgatják Jézus szavait, szívük gerjedezik bennük. Nem akarják tovább engedni az úton új Barátjukat, hanem arra kérik, hogy maradjon velük, és felismerik, ahogy a vacsoránál megtöri a kenyeret. Jelenlététől felvillanyozva elsietnek a vacsoraasztal mellől, vissza Jeruzsálembe minden idők legnagyszerűbb hírével: „Krisztus feltámadt, mi láttuk Őt!”

Huszonhárom évvel ezelőtt egy erős vágy tört fel a szívemben. Így imádkoztam: „Jézus, ismerni akarlak Téged. Kérlek, segíts, hogy megtaláljalak.” Akkor két gyermekem volt és hétfőtől péntekig minden nap reggel nyolctól délután fél hatig dolgoztam. Reggel fél négykor keltem és fél hétig időt töltöttem Istennel. Először imádkoztam, megnyitottam a szívemet Istennek. Utána a Bibliámat olvastam, először a Zsoltárokat, majd az evangéliumokat, majd pedig az egész Bibliát. A lapjain megtaláltam az élő Jézust és rájöttem, hogy Ő mindig közvetlen mellettem volt. 

Az egész életem megváltozott. Jézus mindenem lett és ezt mondtam? „Nekem az élet Krisztus!” (Fil 1:21). Ismerni Jézust azt jelenti, hogy szeretem és bízok Benne. Benne sosem csalatkozunk. Sokkal többet megtapasztalhatunk Jézus jelenlétéből, mint amennyit most.

Ő él! Hisszük ezt? Isten szava csak üres mese számunkra, vagy azt okozza, hogy gerjedezzen a szívünk bennünk (11, 32. vers)? Ha igazán keressük Őt, megtaláljuk (Jer 29:13-14). A választás a mienk.

Lynn Carpenter
nyugalmazott misszionárius nővér

  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése