2015. január 6., kedd

Mai szakasz: Lukács 22

Misszionárius nővérként sok embert láttam meghalni szörnyű családi körülmények között, és mindig arra gondoltam, hogy milyen borzasztó dolog meghalni! De nézzük Jézust!

Ahogy a történelem legmeghökkentőbb estéje közeledik, amikor a mi Urunk és Megváltónk Jézus Krisztus elviseli a legerősebb szenvedést, amit ember valaha elviselt azért, hogy a népét megváltsa bűneiből, azt a népet, amely most a teljes zűrzavar állapotában van.   

Sátán irányítása alatt tartja Júdást, aki beleegyezik abba, hogy egy jelentéktelen összegért elárulja Jézust a vallási vezetőknek, akik örömmel veszik szolgálatát (1-6. vers). Jézus tanítványai azon vitatkoznak, hogy ki a nagyobb, később pedig átalusszák a válság óráját (24, 45. vers). Péter kétségbe vonja Jézus finom figyelmeztetését, következésképpen pedig megtagadja Urát (33, 54-62. vers). Végül Jézus saját népe elítéli Jézust saját személyes bizonyságtétele alapján, amely ellenkezik a saját maguk alkotta törvénnyel (71. vers; 5Móz 17:6). Micsoda látvány a mennyei szemlélők számára! Micsoda idő a Legtisztábbnak és a Legkiválóbbnak, hogy letegye életét!

Ezzel ellentétben, nézzük Jézust! A káosz közepette ezt mondja a tizenkettőnek: „Kívánva kívántam a húsvéti bárányt megenni veletek, mielőtt én szenvednék” (15. vers). Jézus vágyik arra, hogy időt töltsön velünk. Ahogy kiönti a mustot és megtöri a kenyeret, ezt mondja: „Ezt cselekedjétek. Emlékezzetek rám.” Tudja, hogy mi elfelejtenénk (17-20. vers). Ahogy a tanítványok közötti civakodást kezeli, hogy ki a nagyobb, Jézus önmagára utal, „mint aki szolgál” (27. vers). Aztán hitüket erősítve rámutat arra az időre, amikor „királyi székeken” ülnek majd (30. vers).

Micsoda együttérző Urunk van! (25-30. vers). Jézus egyedül imádkozik a kertben, és ahogy a szenvedése fokozódik, még buzgóbban imádkozik. Micsoda példa ez számunkra! (44. vers) Elviselve az áruló csókját, Péter tagadását, a zsidók ítéletét, Jézus elmondja az igazságot, annak ellenére, hogy tudja, kereszthalállal fog fizetni érte (67-70. vers).

A próbában, földi életének végén, a káosz közepette, Jézus hű marad az elveihez. És mi a helyzet velünk? Nemsokára belépünk a történelmet záró megpróbáltatásokba. Mindenütt káosz és zűrzavar. Töltsünk ezért mindennap egy minőségi órát azzal, hogy Jézusra tekintünk és róla gondolkodunk!

Lynn Carpenter
nyugalmazott misszionárius nővér


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése