Mai szakasz: Lukács 13

Jézus hallgatósága gyakran intézett kérdéseket vagy tett megjegyzéseket Jézushoz. Amikor Jézus megkérdezte őket: "az égnek és a földnek ábrázatáról tudtok ítéletet tenni;erről az időről pedig mi dolog, hogy nem tudtok ítéletet tenni?" (Lk 12:56). Az emberek elmondták Jézusnak az aktuális híreket. Pilátus megölte a templomban a galileaiakat amint áldozatot mutattak be (Lk 13:1). A tömeg úgy gondolta, hogy a galileabeliek valami hatalmas bűnt követtek el, de Jézus azt mondta: "Gondoljátok-e, hogy ezek a Galileabeliek bűnösebbek voltak valamennyi Galileabelinél, mivelhogy ezeket szenvedték? Nem, mondom nektek: sőt inkább, ha meg nem tértek, mindnyájan, hasonlóképen elvesztek" (Lk 13:3).

Ezután Jézus hallott egy másik új hírt, tizennyolc emberről, akikre rászakadt egy torony és meghaltak Siloámban (Lk 13:4). Jézus leszögezte, hogy azok, akik baleset általi vagy erőszakos halált halnak, nem bűnösebbek, mint mások, mert mindannyian bűnösök vagyunk és a halál büntetése alatt vagyunk. Jézus elutasítja azt a gondolatot, hogy szenvedésünk a bűnünk következménye lenne.

Így Jézus mond egy példázatot Isten kegyelméről a bűnösöknek: "Vala egy embernek egy fügefája szőlejébe ültetve;és elméne, hogy azon gyümölcsöt keressen, és nem talála" (Lk 13:6). A szőlősgazda ki akarta vágni a fát, de a vincellére egy év türelmi időt kért. Jézus példázata bemutatja Isten kegyelmét és annak határait. Ha a fa a következő évben sem teremne, a tulajdonos beleegyezett, hogy a vincellér kivághatja (Lk 13:9). A te életed megtermi a bűnbánás gyümölcsét? Jézus arra kér bennünket, hogy valljuk meg bűneinket, és kérjünk bocsánatot és szabadítást bűneinkre.

A szőlőskert példázata után Lukács Jézus egyik legdrámaibb csodatételét jegyzi le. Miközben a zsinagógában tanított szombaton, Jézus észrevett egy nőt, aki már tizennyolc éve annyira hajlott volt, hogy nem tudott teljesen felegyenesedni (Lk 13:11). Miután ezt mondta: "asszony, feloldattál a te betegségedből" Jézus ráhelyezte kezét és "azonnal felegyenesedék, és dicsőíté az Istent" (Lk 13:13).

                                                    

A zsinagóga vezetője felháborodott, hogy Jézus szombaton "dolgozott." Hogyan vehette semmibe az asszony csodálatos gyógyulását, és vádolhatta meg Jézust a szombat megtörésével? Ő és a többi zsidó vezető nem ismerte fel, hogy Isten a hétköznapi munkát tiltotta meg szombaton, mert ez a nap a béke és a bűntől való szabadulásnak jelképe, és Isten az Ő szeretetének mélyebb megismerésére szánta. Az asszony betegségének meggyógyításával Jézus bemutatta, hogy a szombat jelképe sátán hatalma alól való megszabadulásnak is.

  

A zsidó vezetők voltak igazság szerint azok, akik megtörték a szombatot, mert az ő szombati "nyugalmuk" valami olyasmi volt, amit az üdvösségük érdekében tettek. Az igazi szombat az, mikor megpihenünk, és felismerünk valami újat Isten ingyen kegyelméből.

Douglas Jacobs, D.Min.

Gyülekezeti Szolgálatok és Homiletika professzor

Southern Adventist University, hittudományok kara

Fordította: Rajki Dávid