2014. december 26., péntek

Mai szakasz: Lukács 11

Ha mind Jézus mind pedig János tanította a tanítványokat, hogy hogyan kell imádkozni, akkor nekünk is ugyanezt a kérést kell feltenni, amit Jézus tanítványa kérdez Lukács 11:1-ben: ”Uram, taníts minket imádkozni, miképpen János is tanította az ő tanítványait.” Válaszképpen, Jézus egy mintaimát mondott, amit használhatunk. A “Miatyánk” nem egy olyan ima, amit folyamatosan ismételni kell. Ez egyértelműnek tűnik abból a történetből, amelyet Jézus mondott arról az emberről, aki megkérte a barátját, hogy adjon kenyeret egy váratlan vendégnek. Mindannyian mentünk már úgy barátunkhoz, hogy valamilyen segítséget kértünk. Jézus imája azt mutatja be, hogy mit kérhetünk az Úrtól imáinkban.

Jézus ezzel indítja az imádságát: ”Miatyánk, ki vagy a mennyekben” (Lukács 11:2). Az, akihez intézzük az imádságunkat, mindenki felett van – Ő a mennyben van, ugyanakkor személyes Isten, a mi Atyánk. Amikor így  imádkozunk, “Szenteltessék meg a te neved” (Lk 11:2) rájövünk Isten szentségére és a mi bűnösségünkre. Kérjük “Atyánkat”, hogy adja nekünk szent jellemét.

A következőkben Jézus így tanít bennünket imádkozni: “Jöjjön el a te országod. Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen a földön is" (Lk 11:2). Ez a világ még nincsen teljesen Jézus uralma alatt. Így imádkoznunk kell azért az időért, amikor a bűn eltöröltetik, és Jézus ismét uralma alá veszi a Földet. Továbbá imádkozzunk azért, hogy az Úr akarata beteljesüljön mindennapi életünkben itt a Földön, amint a mennyben is. Minden nap különféle dolgok történnek, melyekben Isten akaratának rendeljük alá magunkat.

Szintén naponta szükségünk van a mindennapi kenyerünkre (Lk 11:3) és egyéb fizikai szükségletekre. Minden nap szükségünk van az elkövetett bűnök megbocsátására, és minden nap ki kell terjesztenünk a megbocsátást azok felé, akik megbántottak bennünket. Talán Jézus azért vette a kenyér és a megbocsátás igényét egy csoportba, mert az étel az egyik legalapvetőbb fizikai, a megbocsátás pedig a legalapvetőbb lelki szükségletünk.

Lukács evangéliumában Jézus imájának utolsó kérése az, hogy szabadítsa meg a kísértéstől és magától a Sátántól: “És ne vígy minket a kísértésbe; de szabadíts meg minket a gonosztól” ( Lk 11:4). Mindkét gondolat ugyanazt az üzenetet hordozza: “Ne engedj bennünket olyan helyzetekbe, melyekben a sátán megkísérthet”.

Annak érdekében, hogy imaéleted aktívabb legyen, használd a Miatyánk gondolatait és tedd hozzá saját gondolataidat! Kérd, hogy királysága mihamarabb jöjjön el, és akarata érvényesüljön az életedben! Hozd elé saját fizikai szükségleteidet, és kérésed a megbocsátásra, valamint kérd, hogy Sátántól szabadítson meg!

Douglas Jacobs, D. Min.
Gyülekezeti Szolgálatok és Homiletika professzor
Southern Adventist University, hittudományok kara
Fordította: Rajki Dávid


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése