Mai szakasz: Márk 8

Ezt a fejezetet nevezhetnénk „vak fejezetnek” is. Az előző fejezet azzal a kijelentéssel fejeződött be, hogy „a siketeket is hallókká teszi, a némákat is beszélőkké”. Ezek után kitekintünk a galileai tengerre néző füves domboldalra, ahol Jézus négyezer éhes embert megvendégel (Mt 15:38), akik nagy távolságról gyalogoltak ide, hogy a nagy Tanítót hallgassák. Jézus minden lehetőséget megragadott arra, hogy enyhítsen az emberi szenvedésen.

A hatalmas csoda ellenére, hogy Jézus egy kisebb hadsereget megetetett, a 11. versben a farizeusok „mennyei jelt” kérnek. Ezek a tanítók szándékosan választották a vakságot – az Élet és az Igazság ott állt előttük és ők mégsem látták meg Őt.

Úgy tűnik, hogy a tanítványok sem voltak jobb helyzetben. A 15. versben Jézus óvja őket a farizeusok kovászától, és attól, hogy ne legyenek vakok, mint ők. De a vakság már beburkolta őket, mert teljesen eltévesztették a lényeget. Azt gondolták, hogy Jézus a kenyérről beszélt.

De Jézusnak megvan a gyógymódja úgy a fizikai, mint a lelki vakságra. A 22. versben egy vak embert hoznak Jézushoz. Jézus ráköp csukott szemére, mintha újra akarta volna formálni az agyagból, amelyből Ádám formáltatott és amiből működésképtelen teste vétetett; és a világmindenség Teremtője új szemet adott ennek az embernek.

Milyen jó lett volna, ha a 33. vers megelőzte volna a 29-et! A 33. versben a Péteren keresztül munkálkodó ördög dorgálást kap. A 29. versben Péter szemei egy pillanatra megnyílnak és betekintést kap abba, hogy Jézus a Krisztus. De a vak ember újjáteremtett szeméhez hasonlóan Péter csak részlegesen látott, és a 33. versben a látása újra elhomályosodott.

Hogyan kapjuk a látásunkat? Hogyan válhatnak lelki szemeink teljesen működőképessé? Úgy, hogy megengedjük, hogy Isten megmosson bennünket az életnek vizével. Ahhoz, hogy ez megtörténjék, közelebb kell húzódnunk a Teremtőhöz. A 34-38. versek elmondják a követelményeket és kérdéseket tesznek fel az örökös jó látással kapcsolatosan. A látás az alárendeléssel kezdődik: „ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem.” Olvasd újra a fejezet utolsó verseit, és amikor ezt teszed, fedezd fel, hogy meghitt párbeszédbe kezdesz Uraddal – azzal a valakivel, Aki kész visszaadni a látásodat.  

Jim Ayer
az Adventista Világrádió alelnöke
Generál Konferencia