Mai szakasz: 2 Királyok 4

Elizeus csodái közül egy újabbat olvashatunk itt. Egy prófétatanítvány özvegye kiáltott Elizeushoz: „Az én férjem meghalt. Most eljött a hitelező, és nincs egyéb a házamban, mint egy korsó olaj.” Vajon miért éppen ezt tartotta meg utoljára? Olívaolajról van szó, ami akkoriban alapvető szükségleti cikk volt minden házban. Felhasználták gyógyításra (külsőleg: olajjal való megkenés), ételkészítésre (kenyérsütés), szépségápolásra (kozmetika), világításra (a mécsesekbe), és melegítésre. Az asszony azt akarta, hogy gyermekei egészségesek legyenek; szépek legyenek; világosságban járjanak; jól tápláltak legyenek; és meleg otthonban éljenek.   

A Bibliában mit jelképez az asszony? Az egyházat. Vajon nem kellene mindezért nekünk is mindig olajat tartanunk a gyülekezetben? Természetesen nem arról beszélek, hogy legyen étolaj a konyhaszekrényben, hanem Isten Lelkéről!

Mit jelent ez? Így növekszik a gyülekezet. Mennyi van bennünk a Szentlélekből? Valamennyi biztosan. Felkeressük szomszédainkat, akik nem ismerik Krisztust; ők üres edények. Meghívjuk őket Bibliát tanulmányozni. Öntünk át beléjük abból az olajból, ami nekünk van, és az megsokszorozódik. Ráadásul nekünk is több lesz a másik és a harmadik üres edényhez, míg hamarosan minden edény tele lesz. Az asszonnyal történt csoda nem fejeződött be akkor, amikor már nem tudta hová önteni az olajat, mert minden edénye tele volt. Az olaj tovább szaporodott, és ki tudta belőle fizetni a hitelezőket. A fejezet további csodákról is említést tesz, amikre most nincs időnk kitérni. Például: Elizeus elmegy Súnembe, és feltámasztja egy asszony halott fiát; ehetővé tesz egy fazék mérgező főzeléket; majd megvendégel száz embert húsz kis árpakenyérrel.    

Isten soha nem fogy ki a Szentlélekből, csak azokból az emberekből fogy ki, akik már nem hajlandók befogadni a Szentlelket, mert szívük túlságosan megtelt más dolgokkal. Ha betöltenek a világ dolgai, akkor egyebet már nem tudsz befogadni. Vajon megüresíted magad Isten Lelke számára, vagy túlzsúfolod életedet mindenféle mással?

Úgy szeretem ezt Jézusban! Dávid király így énekel róla: „elárasztod fejem olajjal; csordultig van a poharam” (Zsolt 23:5). A tanítványok még 12 teli kosárral gyűjtöttek össze a maradékból Jézus csodája után. Az Úr bőségesen, minden képzeletünket felülmúlva árasztja ránk áldásait. Csordultig tölt, és még maradék is lesz. Ez jó hír, nem? Sosem fogysz ki a Szentlélekből, különösen pedig, ha másokkal is megosztod Isten szeretetét. Megnyitja az egek csatornáit, és kiárasztja áldásait olyannyira, hogy nem lesz elég helyed azok befogadására.

Drága Urunk! Jézus megnyitotta a Menny ablakait pünkösdkor, és csordultig töltötte tanítványait Szentlelkével, akiknek élete kiáradt Jeruzsálem utcáira, ahol megszületett az újtestamentumi egyház. Kérünk, tedd meg ezt értünk ma is! Ámen.

Doug Batchelor
vezető lelkész
Sacramento, központi gyülekezet

2 Mózes 8

Ebben a fejezetben arról olvashatunk, hogy Mózes újra kéri a fáraót, engedje el Izraelt, hogy áldozzon a pusztában. A fáraónak még a békák, a legyek és tetvek csapása után sincs szándékában elengedni a népet, még akkor sem, ha a saját mágusai már nem tudják utánozni azokat a csodákat, amelyeket Isten tesz az Ő népe érdekében. 

A 9-10. versekben az egész emberiségre jellemző, figyelemre méltó szempontot fedezhetünk fel. Mózes kérdésére, hogy mikorra kérje az Urat, hogy távolítsa el a békákat a palotából, az otthonokból és a konyhákból, a fáraó önmagához, mint megátalkodott bűnöshöz méltóan válaszol: "HOLNAP!" El tudjuk hinni ezt? A mai keresztények (fáraók) inkább vesztegelnek bűneikben még egy napot, minthogy megkérnék Istent, hogy AZONNAL vegye el bűneiket. Ne legyünk hát túl szigorúak az ősi fáraóhoz, miközben mi is azt tesszük, amit ő.

Akár úgy olvassuk a kifejezést, hogy Isten keményítette meg  a fáraó szívét (9:12), akár úgy, hogy a fáraó (8:15) keményítette meg saját szívét, az eredmény ugyanaz. A fáraó úgy döntött, hogy ellenáll annak a világos bizonyítéknak, hogy Istennek hatalma van Egyiptom fölött, ezért nem engedi el Izraelt. Döntése mellett ki is tartott.

A fáraó mágusainak sikerült utánozni Isten csodáit: a botot kígyóvá változtatták, a vizet vérré, békákat is hoztak fel a folyóból, de amikor a harmadik csapás következett, már nem tudták utánozni. Tetveket már nem tudtak hozni emberre és állatra. A fáraó pedig annak ellenére sem változtatott a fáraó véleményén, hogy tudatában volt: „Isten ujja ez.”

Kenneth Mathews, Jr.

A régészeti bizottság tagja

Southern Adventist University