Mai szakasz: 1 Királyok 18

Ez talán a Biblia egyik legeseménydúsabb fejezete. Illés, továbbra is Isten hangjának vezetése alatt, bátorságáról tanúbizonyságot téve, találkozóra hívja Ahábot, Izrael királyát, és a Biblia azt írja, hogy „Aháb pedig Illés elé ment”, majd „Izrael megrontójának” nevezte őt. Szomorú tény, hogy Aháb neve arra világít rá, hogy szíve változatlan és megbánás nélküli maradt a három és fél év szárazság után is, amely idő alatt Baál semmit sem volt képes tenni Izraelért.

A fejezet talán legkiemelkedőbb pillanata a Kármel-hegyi küzdelem. Illés a néphez intézett sürgető felhívása a mi időnkben is visszhangzik: „Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az Úr az Isten, kövessétek őt, ha pedig a Baál, akkor őt kövessétek!” Ez az éles kérdés arra emlékeztet minket, hogy nem szolgálhatunk két úrnak. Nincs helye önteltségnek a tanítványságunkban, amiben Jézus Krisztust követjük. Vagy szeretjük Jézust, vagy nem. Sokan túl sokáig éltek abban a hitben, hogy Isten elfogadja a mi részleges alárendelésünket Neki való teljes alárendeltségként. Illés története arra emlékeztet minket, hogy ez nem igaz. Minden szívben csak egyetlen trónnak van helye. Bár mindannyian úgy döntenénk, mint Józsué, aki így szólt: „Én és az én házam népe az Urat szolgáljuk.”

Milyen csodálatos az a tudat, hogy a mi Istenünk nem olyan, mint Baál! A mi Istenünk él. Ő valódi. Ő sosem túl elfoglalt ahhoz, hogy válaszoljon a mi segítségkérésünkre. „Bizony nem szunnyad, nem alszik Izrael őrizője” (Zsolt 121:4). Baál négyszázötven prófétájának kántálásával és őrjöngő viselkedésével erős ellentétben áll Illés őszinte, hő és alázatos imájának feljegyzése. Azt pedig tudjuk, hogy Isten elfogadta az imáját – mivel a Menny tűzzel válaszolt.

Miután a Mennyből tűz jött alá, és megvilágította a hegytetőt, a Biblia arról számol be, hogy Illés esőért imádkozott – nem egyszer vagy kétszer, hanem hétszer. Isten csak a hetedik ima után válaszolt egy emberkéz nagyságú felhővel kelet felől. Miért nem válaszolt Isten Illésnek már az első imája után? Az a gyanúm, Isten emlékezteti akarta Illést, hogy ez nem róla szól. Gondolj bele, hogy kellett hangoznia az imádságának? Minél tovább imádkozott, annál inkább megüresítette magát az énjétől, míg végül így kiáltott: „Uram, ez nem rólam szól! Ez egyedül csak Rólad szól!” Amint eljutott Illés erre a következtetésre, meglátta a felhőt – és a hite az sugallta, hogy ez elég lesz; Isten megválaszolta az imáját. Bárcsak mi is mindig oda tudnánk figyelni arra, hogy az énünk ne álljon az utunkba! Ha szeretjük Jézust, akkor ez csak róla szól.

Charissa Fong

Végzős hallgató

Sydney, Australia

Fordította: Kóczián Károly

1 Mózes 50

És a többi már történelem, ahogy mondani szokás. Mózes első könyve azzal ér véget, ahogy egy fiú valóra váltja néhai apja utolsó kívánságát. Micsoda bizonyság lehetett a kánaáni népek előtt, amikor az izraelita és egyiptomi gyászolók hazaérkeztek, és eltemették Jákobot a Makpéla mezején lévő barlangba, ami generációk óta a család temetkezési helye volt! A mélységes gyász pillanata ez, ugyanakkor egy pozitív módszer a bánat feldolgozására, hiszen cselekvő módon búcsúznak a szeretett személytől.  És ebben a folyamatban mindenki részt vesz. Emlékszem egy testvérre Afrikából, aki nagyon találóan, így fogalmazta ezt meg: mindenki, aki eljött, hogy veled gyászoljon,  távozásakor magával visz egy kis darab követ a bánatod nagy hegyéből, s így a hegy egyre kisebbé  válik. Hordozzuk egymás terhét ugyanígy, vagy talán még inkább, a gyász idején is!

József testvérei aggódnak, hogy Jákob halála valamiképp utat nyit a megtorlásra, de József következetes, és biztosítja őket megbocsátásáról. Ő megtanulta az élet egyik legnagyobb leckéjét, hogy Isten képes lenyűgözően jóra fordítani azt is, ami gonosz indítékból történt.

Martin Klingbeil

Suthern Adventist University