2013. február 1., péntek

Mai szakasz: 2 Sámuel 24


Ennek a fejezetnek van egy szövegpárja a Bilbliában. A Szentlélek bölcsnek tartotta, hogy másodszor is említést tegyen Dávid izrael- és júdabeli népszámlálásáról az 1Krónikák 21. fejezetében. Itt sátán szerepét is meg akarta említeni a népszámlálásban. Ezt csak a szövegpár teszi világossá. Míg az írnok ebben a fejezetben azt írta, hogy „haragra gerjedt az Úr Izrael ellen” (1. vers), addig az 1Krónikák 21 lejegyzője azt írja 1. versben, hogy „Sátán Izrael ellen támadt” (új prot. ford.) Az Úr nem együttműködik sátánnal, hanem ellene küzd. A bűn Isten elleni tett, és amikor Ő kimutatja haragját, az szabad utat enged sátánnak, hogy színre lépjen és cselekedjen.

Dávid felelőtlenül rendelte el a népszámlálást, és amikor Isten félreállt, Dávid átengedte az uralmat a gonosznak és vétkezett, amikor elrendelte Júda és Izrael gyermekeinek megszámlálását. Isten azt ígérte, hogy az Ő gyermekei sokasodni fognak, Dávid pedig ellenőrizni akarta, hogy Isten betartja-e a szavát. Ezen kívül Dávid Isten áldásaival akart kérkedni, hogy ezzel is bizonyítsa magának, hogy ő egy jó vezető. Joáb ellenezte a népszámlálást. De vajon miért térnek el a számok? Itt, a 9. versben 800 ezer illetve 500 ezer emberről van szó, míg az 1Krónikák 21-ben 1,1 millió és 470 ezer ember áll. Az okot az 1Krónikák 21:6 adja meg, ahol azt olvassuk, hogy Joáb nem mondta el a teljes számokat Dávidnak. Isten meggyőzte Dávidot a bűnéről, aki ezután megvallotta azt Neki és bűnbocsánatot kért (10. vers).

Másnap reggel Gád próféta a bűnéért való három büntetés közül választási lehetőségét ajánlotta fel Dávidnak: 1) hét év éhínség, 2) az ellenségei által való üldöztetés; 3) három napig tartó dögvész. Dávid ez utóbbit választotta, minek következtében 70 ezer ember halt meg. Amikor azonban Isten angyala Jeruzsálem ellen nyújtotta ki a kezét, Dávid ezt meglátva így szólt az Úrhoz: „Bizony én vétkeztem, és én követtem el bűnt, de az én nyájam nem követett el semmit. Sújtson le kezed inkább énrám ...!” (17. vers). Ezután Gád ezt mondta Dávidnak: „... állíts oltárt az Úrnak” ezen a helyen! (18. vers). Ezért Dávid meg akarta venni azt a földet, ahol álltak, hogy oltárt építsen oda. A föld tulajdonosa azonban ingyen akarta azt nekiadni. Ezt Dávid elutasította, mert nem akart olyat áldozni az Úrnak, ami neki nem került semmibe. A tulajdonos végül elfogadta Dávid ajánlatát, aki így megvette tőle a földet és az állatokat rajta. Két különböző számot találunk itt, a 25. versben illetve az 1Krónikák 21:24-ben. A megoldás az írnokok által feljegyzett üzlet figyelmes elolvasásában rejlik: a földért 600 sekel súlyú aranyat fizettek (1Krónikák 21:24), a marhákért pedig 50 sekel ezüstöt (25. vers).

Más eltérések is vannak e fejezet és az 1Krónikák 21-beli szövegpárja között, ám ezek közül az események közül egyik sem akadályozta meg a Szentlelket abban, hogy figyelmünket a bűn problémájára terelje, ami szenvedést okozott a túlélőknek. Ennek ellenére az igazság megmaradt tökéletesnek és feddhetetlennek a Szentlélek munkája nyomán, aki az Ige mindent átfogó szerkesztője.

Drága Istenünk!
Mindenható Urunk, aki soha nem maradsz távol tőlünk, tökéletlen emberektől, tiszta szívből imádunk és szeretünk Téged! Te nem rejtegetsz semmit senki elől, és mi arra az elképesztő felismerésre jutunk, hogy – bármit is mondanak vagy tesznek mások – Te, Urunk így szólsz hozzánk: „Én hiszek benned.” Jézus nevében. Ámen!

Koot van Wyk
Kyungpook Nemzeti Egyetem
Sangju, Dél-Korea
Fordította: Kóczián Károly

1 Mózes 32

Amikor Isten beavatkozik az általunk tapasztalható világba, az ritkán történik úgy, ahogy mi arra számítunk. Kezdve Ádám és Éva Istennel való találkozásával a bűnbeesés után, Káin Istennel való beszélgetésén, Mózes és az égő csipkebokor esetén, Jeremiás szolgálatra való elhívásán át, Jónás, Hóseás, Zakariás és Keresztelő János apjának találkozásáig Istennel megfigyelhetjük, hogy Isten megjelenései általában meglepik, sőt esetenként meg is rémítik azt, aki mindennapi élete során találkozik az Úrral. Természetesen a legfőbb példa erre Jézus születése és élete. Amikor Isten szegény munkások csecsemőjeként belépett a világunkba, alig néhányan vették egyáltalán észre. Ahogy férfivá növekedett, nem ismerte fel, megvetette és ellene szegült annak a népnek a legnagyobb része, akinek jó oka lett volna merőben máshogy fogadni Őt. Mikor Isten belép a mi életünkbe, az ritkán olyan, amilyenre számítunk.
Jákob már találkozott Istennel, húsz évvel ezelőtt, a létráról szóló álmában. A következő húsz évet Lábánnal és az igen boldogtalan feleségei gondjaival küzdve töltötte. Most pedig a felbőszült testvére, Ézsau bizonyos megtorlásával nézett szembe. Ha valamikor, akkor most volt itt annak az ideje, hogy Isten vígasszal és bátorítással jelenjen meg. Ugyan ki gondolta volna, hogy Isten ebben a pillanatban küzdőpartnerként lép be Jákob életébe? Jákob minden bizonnyal nem. Igazság szerint Jákobnak az egész éjszakás küzdelem nagy részében fogalma sem volt róla, hogy Istennel tusakodik. Csak pirkadatkor, mikor már teljesen kimerült és kész volt Isten kegyelmébe ajánlani magát, vette észre, hogy (azon az éjszaka, és egész életében) nem Ézsau, sem nem Lábán, sem nem valaki más emberi ellenfél ellen, hanem maga Isten ellen küzdött. Élete összes küzdelme egy pillanatra a középpontba került, majd véget ért azon a reggelen. Megérett egy új névre.
Mi a helyzet veled? Hogyan mutatkozott meg Isten a te életedben? Mennyire egyértelműen ismerted fel Őt? Mennyire fogtad fel, hogy mivel is küzdöttél valójában az egész életedben vagy épp ezekben az utóbbi nehéz időkben?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése