Siralmas látni, hogy hiába
foglalta el a trónt egy másik király Júdában, mégsem történt semmilyen
változás. Általában rengeteg elvárás van az újonnan választott vezetővel
szemben. Az emberek jobb gazdasági kilátást, békét, és egyéni jólétet várnak.
Sok nemzet életében láttuk már ezeket az elvárásokat. A polgárok Ígéreteket
kapnak, és abban a reményben szavaznak, hogy minden jobbra fordul. De Júdában nem
ez volt a helyzet. A Biblia azt mondja, hogy Abija „folytatta apjának a
vétkeit!" Rövid ideig uralkodott, de minden maradt a régiben. Ám őt
követően olyan királyuk lett végre, aki változtatott. „Asa azt tette, amit
helyesnek lát az Úr." Reformokba kezdett, elsőként megszabadult a
szodomitáktól, elpusztította a bálványokat, és elmozdította a nagyanyját a
királynői székéből, mert kánaáni bálványt készített, és azt imádta.
Milyen hatékony vezető! Azonban minden erőfeszítése ellenére sem sikerült megszabadulnia az áldozóhalmoktól. Ezek imádati helyek voltak egyes magaslatokon, a nyílt vidéken! Közülük sokat meg is találtak a régészek. Amikor Isten népe elfoglalta Kánaán földjét, az Úr megparancsolta nekik, hogy rombolják le az összes ilyen magaslatot. A pusztában a szent sátor volt az imádat helyszíne, később pedig a jeruzsálemi templom lett az a helyszín, ahol Istent dicsőíthették.
Habár Asa mindvégig hűséges volt az Úrhoz, elkövetett egy hibát. Összeszedte a kincseket az Úr templomából, és elvitte őket Benhadádnak, a pogány szíriai királynak, és felajánlotta neki a kincseket, amelyek az Úr templomához tartoztak, azt remélve, hogy majd segít neki elrendezni a dolgait Baásával, aki megölte Jeroboám fiát, és egész Izráel királya lett. Azzal, hogy átadta a szíriai királynak a templom kincseit, Asa azt remélte, hogy ezzel biztosítja a szíriai király segítségét Baása ellen, aki elfoglalta Júdea egy részét. Ahelyett, hogy a bizalmát az Úrba helyezte volna, Asa a saját útját járta, és fizetett a szíriai királynak, hogy elérhesse a céljait. Isten nem áldhatja meg a pogány királyokkal kötött szövetségeket. Amikor Asa megöregedett, betegség érte a lábát és meghalt. Sajnos a legtöbb júdai folytatta a hamis istenek imádatát a magaslatokon, és Baása is Jeroboám, az első izraeli király bűnös útját járta. Miért van az, hogy jó vezetés és Istenbe vetett bizalom nélkül hajlamosak vagyunk visszaesni, és a régi útjainkat járni?
Leo Ranzolin
A Generál Konferencia nyugalmazott alelnöke
Fordította:
Rajki Dávid
1 Mózes 47
Te is
lehetsz áldás - a legszokatlanabb körülmények között, még királyok előtt is! A
viharvert pátriárka ott áll a fáraó előtt, a hatalmas egyiptomi uralkodó feje
fölé áldásra nyújtja a kezét, akit bizonyára megérintett az idős ember
kegyelemteljes gesztusa. Jákób most 130 éves, szemei olyan sokat láttak már, a mennyet
a földdel összekötő létrától kezdve, amelyenek látomását akkor kapta, amikor
elmenekült otthonról, hogy egy hosszabb ideig Lábánnál lakjon Háránban; egészen
a József állítólagos halála miatti gyász hosszú idejének végéig. Úgy tűnik, a
nehézség és szomorúság évei után elégtételt kap a Józseffel való boldog
találkozásban, amely további 17 évvel meghosszabbítja életét. Egy hosszú élet
gazdag tapasztalatából merítve áldást mond a fáraóra. Micsoda kiváltság
számunkra, hogy imádkozhatunk a hatalomban levőkért, és áldására lehetünk
azoknak, akik ezt a földet uralják! Ezen az áldáson keresztül ők is megpillanthatják
a mennyek Istenét, miként Nabukodonozor megpillanthatta Dániel áldott
jelenlétén keresztül a babiloni udvarban, és ők is örök életet kaphatnak. Legyünk
áldás ott, ahová Isten helyezett bennünket!
A
fejezet egy komor kijelentéssel végződik: Jákób megkéri Józsefet, hogy földi
maradványait vigyék ki Egyiptomból, és temessék el Kánaánban. Ez számunkra is
figyelmeztetés, hogy Egyiptom soha nem lehet
végállomás, hanem csak egy átjáróút, még akkor is, ha ideiglenesen az
ország legjobb földterületén laknak.
Martin Klingbeil
Professor of Biblical Studies and Archaeology
Southern Adventist University
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése