Mai szakasz: 1 Királyok 12

Egy új király került a trónra. Roboám Sikemet választotta koronázási helynek. Ez az ország középső részén volt található, és azért választotta e helyet, mert biztos akart lenni abban, hogy elnyerte az északi törzsek támogatását. Úgy látszik, az emberek belefáradtak, hogy adózniuk kell az összes építkezés befejezéséhez. Azért jöttek Roboámhoz, hogy könnyítést kérjenek, és biztosítsák őt támogatásukról. Tapasztalt emberek voltak, akik tényleg tudtak volna segíteni az új királynak. Ő azonban elutasította tanácsukat, és azoknak a fiatal férfiaknak a javaslatára hallgatott, akik együtt nőttek fel vele. Bizonyított tény, hogy a fiatalok tudnak jó tanácsot adni, de ezek a fiatalok nagyon kemények voltak az ítélkezésben és a tanácsadásban. Salamon és Roboám is elkövette a saját hibáit. Istennél van az irányítás, de időnként lehetővé tesz olyan eseményeket, hogy az emberek elszenvedhessék saját hibáiknak, és az uralkodók rossz döntéseinek következményeit. Ez az intézkedés nem Isten akarata volt. Roboám 3 nappal később kihirdette az ítéletet. Megnövelte az adókat, és még nehezebbé tette a dolgokat, mint azelőtt. Ebből láthatjuk, hogy ez lázadáshoz és felkeléshez vezetett. Efraim Júda ellen fordult, és annyira felháborodtak a megemelt adók miatt, hogy megölték Adorámot, akit Salamon az adók behajtásával bízott meg. 

Jeroboám még korábban, Salamon elől menekült el Egyiptomba. Amikor Izrael meghallották, hogy hazatért, elhatározták, hogy Izrael királyává teszik, mely magába foglalja a 10 északi törzset. Júda harcra készült, hogy hadakozzék Izraellel. Isten szava azonban világos volt: nem harcolhattok testvéreitek ellen! Azt a parancsot kapták, hogy térjenek haza otthonaikba. Láthattuk, mi történt az Egyesült Államokban és a világ más országaiban, amikor polgárháború tört ki. A testvérharc örökre megmaradó hegeket hagy! Izrael fiai nem azért jöttek ki Egyiptomból, hogy aztán Kánaánban megöljék egymást! A szakadás másik szomorú vonatkozása, hogy Jeroboám nem akarta, hogy az emberek újra együtt imádják Istent Jeruzsálemben. Ennek a helyzetnek az ellensúlyozására aranyborjúkat készített. Izrael fiai visszatértek őseik bűneihez, amelyeket azok a pusztában követtek el, és elfeledkeztek az Úr igaz tiszteletéről. Az ember azt hinné, hogy megtanulták a leckét a múltból. Isten szemtől szemben beszélt velük, ők mégis elutasították Őt! Ez az esemény katasztrofális következményekkel járt az Isten népére nézve. Ez egy jó példa arra, hogy sátán munkája hogyan szakítja szét, választja el, és töri meg azokat, akik az Urat szeretnék követni.

Leo Ranzolin
A Generál Konferencia nyugalmazott alelnöke

Fordította: Baksa Viktória

1 Mózes 44

Végre elérkeztünk a tetőponthoz! A testvérek meglehetősen ostobának tűnhetnek. Azok után, hogy József egyszer már visszacsempészte a pénzüket, azt gondolnánk, hogy leellenőrzik a zsákjaikat indulás előtt. Nyilvánvaló azonban, hogy a lakoma, vendéglátás háttérbe szorította félelmeiket, úgy tűnt, minden a legnagyobb rendben.

Így hát vidáman indultak útjukra, amikor is megjelent az őrség, azt állítva, hogy valaki ellopta József ezüst serlegét. A fivérek ismét nem viselkednek túl éles eszűen, amikor gondolkodás nélkül rávágják: ha valakiről kiderül, hogy ellopta a serleget, meg kell halnia, a többiek pedig életük végéig József szolgái lesznek. Az őrség azonban egyértelműen kijelenti, nem lesz halálos ítélet, csak arra vár szolgaság, akinél megtalálják az edényt. A kupa természetesen Benjámin zsákjából kerül elő. A legkedvesebb fiú ismét veszélyben! Vajon ez alkalommal hogyan viselkednek a testvérek?

Júda tudja, mit kell tennie. Ismét vezetőként és szószólóként viselkedik. Újra elmondja a fivérek történetét – tizenegy él, egy halott -, majd azt is, hogyan vállalt kezességet Benjáminért az apjuknál. Júda nem tudná elviselni, hogy lássa, mit tesz az apjával az, ha Benjámin nélkül tér haza, és esedezik József előtt, hogy hadd legyen ő szolgává Benjámin váltságára.

Ez nem ugyanaz a Júda, akit 1Móz37-38-ban láttunk. Az a Júda eladta a legkedvesebb fiúgyermeket, hogy így szerezzen előnyöket saját maga számára. Az a Júda önző volt, hataloméhes és kapzsi. De MOST Júda megpróbálja saját magát fogságra adni, hogy megmentse a szeretett fiút. Többé nem önző és hataloméhes. Feláldozná magát – lemondva a Jákob örököseként őt illető javakról – hogy megmentse Benjámint. József látja, hogy bátyjai már nem azok a veszélyes férfiak, akiknek ő évekkel ezelőtt ismerte őket, és felfedi magát előttük. Beismerték bűnüket, és valahogy megváltoztak.

Nincs hely, hogy mélyebben foglalkozzunk a fivérek ijedelmével, és József békülékeny lelkével, talán csak annyira, hogy elmondjam: hiszem, József azért tudott ennyire irgalmas lenni, mert bízott abban, hogy Isten lesz, aki igazságot szolgáltat, ahogyan már korábban is tette.

Amivel zárni szeretném, az a következő:

Júda gyökeres erkölcsi változáson ment keresztül, a legkedvesebb fiú iránti gyűlölettől és ártani akarástól egészen addig jutva, hogy saját magát áldozná fel, hogy megmentse a szeretettet. Néhány zsidó írás-magyarázó úgy értelmezi 1Mózes 38:26b versét – „Többé azonban nem hált vele Júda” -, hogy a Támárral történtek Júda számára sorsfordítónak bizonyultak. Ez kézenfekvőnek is tűnik, elnézve azt a Júdát, akiről 1Mózes 38 után olvasunk, egy teljesen megváltozott embert látunk.

Júda példája reményt ad nekünk, hogy nem kell a bűnös, önző, romboló életmód foglyainak lennünk. Ha Isten meg tudta változtatni Júdát, ugyanilyen mélyreható változásokat tud véghezvinni benned és bennem. Ez az erkölcsi átalakulás, beleértve az újonnan felfedezett hajlandóságot az önfeláldozásra, Júdát végül József mellé, a hősök sorába emeli; és ettől a Júdától – nem a tökéletes Józseftől – származik majd Krisztus. Jó hír, hogy Isten a rossz természetű Júdákat is családjába fogadja, de nem hagyja őket rossz természetükben. Isten kegyelme a legelvetemültebb bűnösöket is képes önfeláldozó szentekké formálni.

Stephen Bauer

Professor of Theology and Ethics

Southern Adventist University

Collegedale, Tennessee, USA