Mai szakasz: 2 Királyok 5

Ebben a fejezetben Naámán, a befolyásos és tehetős szíriai parancsnok, aki az egyre súlyosbodó leprájára keres gyógyulást, jön el Elizeushoz.

Amikor Naámán és kisebb katonai kísérete megérkezett Elizeus szerény otthonához, a próféta világos utasítással küldte ki szolgáját: „Menj, és fürödj meg hétszer a Jordánban, akkor újra megtisztul a tested!” (10. vers – új prot. ford.). A megsértett katonatiszt dühös lett a prófétára, hogy még csak ki sem jött és nem beszélt vele személyesen. Nem voltak Istenhez intézett imák, vagy mágikus szavak. Ezen felül felháborítónak találta, hogy a próféta arra tett utalást, hogy ő olyan koszos lenne, hogy meg kellene fürödnie, méghozzá hétszer. Talán az egész csak túl egyszerűnek tűnt, de a legvalószínűbb, hogy a büszkeségén esett csorba. Dühében a halálos beteg parancsnok megsértődve hátat fordított Elizeus házának, és ellovagolt, vissza Damaszkusz irányába.

Mit is jelképez a lepra? Ha a Jordán a keresztséget – a halált, eltemettetést és feltámadást (Rm 6:4) jelképezi, akkor a lepra a bűnt. Halálos és fertőző betegség volt, lassú és szörnyű halállal végződött. Először az idegeket és a végtagokat támadta meg, tehát akinek leprája volt, elvesztette az érzékelését. A bűn pedig a lelkiismeretet tompítja el (1Tim 4:2). Ezt teszi az emberrel a bűn. Először a lelkiismeret még elítéli a bűnt, viszont minél tovább marad valaki a bűnös életben, annál inkább elhalkul a lelkiismeret ítélő szava. A szív megkeményedik, a bűn betegsége felemészti az embert úgy, mint azt a lepra teszi.

Naámán így érvelt: „Damaszkusz folyói sokkal tiszábbak mint a Jordán.” Ez lehet, hogy igaz volt, Isten mégis ezt mondta: „A Jordánban kell megfürödnöd!” Isten azonban jó, és tudja, mit miért tesz. A Damaszkusz felé vezető úton Naámánnak a Jordán mentén kellett haladnia. Ekkor az egyik katonája odajött hozzá, és ezt mondta: „Nézd, uram, ha a próféta valami nehezet kért volna tőled, megtetted volna, igaz?” Ő igennel válaszolt. „Miért nem fürdesz hát meg a Jordánban és tisztulsz meg?”

Naámán alázatot gyakorolt, lelovagolt a folyó partjához, levette páncélzatát, belegázolt a Jordán sáros vizébe, elmerült benne és minden alámerülésnél végigdörzsölte a testét. Elizeus azt mondta Naámánnak, hogy hétszer kell megmártóznia. Ha a parancsnok csak ötször fürdött volna meg, a dolog nem működött volna. Isten, úgy tűnik, különösen ügyel a számokra. Amikor Józsuétól azt kérte, hogy hétszer járja körül Jerikót a hetedik napon, ledőltek a falak a negyedik kör után? És mi a helyzet a szombatnappal? Ő nem azt mondta, hogy bármelyik napot meg fogja áldani, amelyiket mi a kedvünk szerint elkülönítünk pihenésre és imádatra. Isten a „hetedik napot” kérte, és Ő úgy is gondolja, amit mond, és elvárja tőlünk, hogy engedelmeskedjünk Neki a kis részletekben is.

Amint Naámán végül hetedszerre is feljött a víz alól, a bőre megváltozott. A lepra, ami tönkretette a bőrét, és valószínűleg néhány ujját és lábujját sem kímélte, nem volt többé. Naámán meggyógyult! Az Írás azt mondja: „újra tiszta lett a teste, akárcsak egy kisgyermeké” (14. vers).

El tudod képzelni ezt a jelenetet? Miután a parancsnok hetedszerre megfürdik a Jordánban, feljön a vízből, és a katonái így szólnak: „Mekkora csoda ez! Az Úr legyen áldva! A leprád teljesen eltűnt, és a bőröd teljesen újnak néz ki! Megérinthetjük?” El tudod ezt képzelni?

A keresztény egy katona, új, gyermeki bőrrel. Újjászülettél, mégis katona vagy. Ez a keresztséget is jelképezi; a Jordánban történt, ott, ahol Keresztelő János elsőként vezette be a keresztséget, és ahol Jézus is megkeresztelkedett – neked és nekem példát mutatva (Mt 3:13). Apropó lepra, Jézus is rengeteg leprást gyógyított meg a szolgálata során.

Végül, ennek a lenyűgöző történetnek a végén, Elizeust egy társa elárulja ezüstért cserébe. Naámán fizetni akart a gyógyulásáért, de Elizeus visszautasította a fizetséget, mert a megváltás Isten ajándéka. Elizeus kapzsi szolgája, Géházi, utánaeredt Naámánnak, hazudott neki, és elfogadta az ezüstöt. Géházi végül Naámán lepráját kapta meg a kapzsiságáért és árulásáért. Hasonlóképpen Júdást is a kapzsisága vitte rá arra, hogy elárulja a Megváltót ezüstért és végül felakasztotta magát Krisztus kiszolgáltatása után.

Drága Urunk, Naámánhoz hasonlóan minket is mindnyájunkat sújt a bűn leprája, azonban most alázattal Hozzád jövünk. Megbánjuk bűneinket, és szeretnénk Fiad vérében megfürdeni, a Bárányéban, aki azért ontotta vérét értünk, hogy mi megtisztuljunk. Ámen!

Doug Batchelor

vezető lelkész
Sacramento, központi gyülekezet

Fordította: Kóczián Károly

2 Mózes 9

Ebben a fejezetben további bizonyítékot találunk arra, hogy Egyiptom istenei tehetetlenek. Szarvasmarhák, lovak, szamarak, tevék és ökrök egyre nagyobb számban pusztulnak el. A zsidók bizonyára nagy pánikban lehettek, mivel a víz vérré válása, a konyhákat ellepő békák, és az emberek testén megjelenő tetvek csapása őket is érintette. Az Egyiptomot sújtó utolsó hét csapásból azonban ők már kimaradtak. Izrael népe számára nincs több csapás (előkép). Az előképet beteljesítő utolsó hét csapás már senkit sem fog érinteni Isten végidei népe közül. „Nem illet téged a veszedelem, és csapás nem közelget a sátorodhoz” Zsolt 91:10.   

A fáraó továbbra is abban reménykedett, hogy az izraeliták az egyiptomiakkal együtt szenvedtek. És tudjátok, mi történt? A fáraó hivatalnokokat küldött, akik azt találták, hogy a zsidóknak egyetlen borja sem veszett el a csapásban. A fáraó addig makacskodott, míg azt kellett látnia, hogy Egyiptom földje kezd teljesen elpusztulni. De nem érdekelte.

Az állatok elvesztése miatti fájdalom és az egyiptomiak szenvedése azonban lassan hatni kezdett a fáraóra. Meg is fogalmazta, hogy vétkezett, és népe gonoszul cselekedett, amikor az izraelitákat Egyiptomban tartották. Ám amikor a villámlás és a jégeső megszűnt, mégis megtagadta, hogy elengedje Izraelt. Voltak folyamatban levő beruházásai: városok épültek, amelyeket a zsidók, az egyiptomi nép rabszolgái építettek. Nem engedhette el őket.

Kenneth Mathews, Jr.

A régészeti bizottság tagja

Southern Adventist University