Ézsaiás 12. fejezete így
kezdődik: „ama napon...” Melyik napon
is? Ez az azutáni nap, miután az Úr megmentette a „maradék népét” (Ézs 11:6).
Dániel 12:1-től kezdődően így olvassuk: „És
abban az időben felkél Mihály, a nagy fejedelem, aki a te néped fiaiért áll
(...) És abban az időben megszabadul a te néped; aki csak beírva találtatik a
könyvben. És sokan azok közül, akik alusznak a föld porában, felserkennek (...)
és fénylenek, mint az égnek fényessége (...) miként a csillagok örökkön
örökké.”
Ennek a győzelmi- és örömgondolatnak szálát veszi fel Ézsaiás
ebben a fejezetben. „Íme, az Isten az én
(...) erősségem, és énekem” (2. vers). Hasonló gondolatot találunk a 46.
zsoltárban is: „a mi erősségünk”.
Ézsaiás a Bárány Énekét énekli „Az üdvösség
a mi Istenünké, aki a királyiszékben ül, és a Bárányé!” (Jel 7:10). Ézsaiás
látta a szenteket a szabadítás forrásából vizet meríteni (3a vers), „és olyanok lesznek, mint a folyóvizek mellé
ültetett fa”, „mert a Bárány (...) a
vizeknek élő forrásaira viszi őket” (Jel 7:17). „És így szólotok ama napon [az Úr második eljövetelének napján]:
Adjatok hálát az Úrnak”, ez tükröződik a Jelenések 7:12-ben: „hálaadás és tisztesség és hatalom és erő a
mi Istenünknek mind örökkön örökké”. Ezek a próféciák arra utalnak, hogy
egyszer minden nyelv megvallja az Atya dicsőségére, hogy Krisztus az Úr.
Az Úr érdemes rá, hogy énekben dicsőítsük, mert olyan
dolgokat vitt véghez, mint a teremtés, a megváltás és az újjáteremtés (5a vers),
és arra is, hogy ezt az egész Földnek tudtára adjuk (5b vers). Ez a jelenet
távol áll a fizikai Izrael történelmi múltjától, jelenétől, vagy éppen
jövőjétől. Ez az örökkévalóságban játszódik, hiszen Ézsaiás így ír: „Kiálts és örvendj, Sionnak lakosa, mert
nagy közötted Izráelnek Szentje!” (6. vers).Itt a „Sion” kifejezés a
mennyei Sionra utal, ami az új Jeruzsálem a mennyben, ahol a szenteknek hatalmas
erőssége Isten jelenléte lesz. A harcos Messiás ebből a Sionból fog kimenni,
hogy megküzdjön a Gonosszal a végső, megsemmisítő csatában, avagy az Úr napján.
A 46. zsoltár elmondja, mennyire izgatottan kiáltanak fel
Sion szentjei (Zsolt. 46:11), mikor a harcos Messiás belép a kapukon a sátánnal
való csata után. Ekkor teljesedik az, hogy „a
Seregek Ura velünk van” (Zsolt 46:12) ami összecseng Ézs 12:6 második
felével: „nagy közötted Izráelnek Szentje!”
Drága Istenünk,
add, hogy megtapasztaljuk aTe felmagasztalásodból eredő hatalmas örömöt és
megláthassuk a harcos Messiást belépni Sion kapuin és ezt énekelni: „Ti kapuk,
emeljétek fel fejeiteket, és emelkedjetek fel örökkévaló ajtók, hadd menjen be
a dicsőség Királya!” Ámen.
Koot van Wyk
Kyungpook Nemzeti Egyetem
Sangju, Dél-Korea
Fordította: Kóczián Károly
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése