Mai szakasz: Ézsaiás 29

Ezt a fejezetet Ézsaiás Jeruzsálem jelképes nevével, az „Áriel”- lel, indítja, aminek jelentése: „Isten oroszlánja”, ami a templomdombnak, avagy a Sion hegyének is lehetséges elnevezése volt Dávid napjaiban.  A prófétai nyelvezetben két Sion-hegy létezett, egyik a földi, a másik pedig a mennyei. A földi Jeruzsálemben található, a mennyei pedig az új Jeruzsálemben, a Mennyben.

Ézsaiás ezután sátán szavait írja le (2-3. vers), aki felsorolja, mit tesz majd  „Isten oroszlánja”, vagyis a templom, a földi szentély ellen: fájdalmat hoz, jajgatás lesz ott, siralom és gyász (2. vers).  A szenvedő város számára az oroszlánná változás azt jelenti, hogy Istennek kell átvennie az irányítást, és sátánt megbüntetni. Nem Isten fog hadat viselni a város ellen. Sátán azt mondja, hogy táborral zárja körül a várost, az asszír sereggel keríti be, tornyokat és ostromműveket állít a város ellen (3. vers). A város megaláztatik és a földből, a porból szól majd szava Istenhez. Hangjuk olyan lesz, mint a kísértetek suttogása (4. vers).

Jézus második eljövetelekor Isten maradék népe ellenségeinek sokasága porrá lesz, mint a szélfútta polyva (5b vers). Sátánt és híveit „mennydörgéssel, földindulással, nagy zúgással…” bünteti meg a Seregek Ura (6a vers).  Az ezer esztendő elmúltával a harcos Messiás visel majd hadat a mennyei Jeruzsálem ellen támadó nemzetek ellen (7. vers).  Az ezer év végén a Mennyből alászálló új Jeruzsálem elleni támadásuk tervét Krisztus, a harcoló Messiás meghiúsítja (8. vers).

Ézsaiás itt arról szól, amit az emberek az Úr második eljövetelét megelőző késlekedésről és várakozásról tudtak. A Biblia ma mindenhol elérhető, szinte minden nyelven, nyomtatásban és az interneten is, de sokan nem értik, mert sohasem olvasták. Ők a világi emberek, akik csak a szájukkal, és nem a szívükkel közelednek az Úrhoz (13. vers). Hagyományokkal tisztelik Őt, nem szívből jövő, őszinte hódolattal, „és elvész bölcseinek bölcsessége” (14b vers). Istentiszteletük és életmódbeli szokásaik el akarnak rejteni dolgokat az Úr elől. Továbbra is bűnben élnek, mégis úgy tesznek, mintha tisztelnék Őt (15. vers). Ez olyan, mintha az agyag így szólna a fazekashoz: „Nem értesz a mesterséghez!” (16. vers).

A második eljövetel és az azt követő ezer év után újjáteremtés következik és minden gonoszság felszámolása. A föld termőfölddé lesz (17b v.). „Azon a napon a süketek is meghallják az Írás beszédét, a vakok szemei pedig látni fognak”, mert Jézus második eljövetelekor és a feltámadáskor Isten az Ő maradék népének tökéletes testet ad (18. vers – új prot. ford.). A nyomorultak és a szűkölködők „vigadnak Izrael Szentjében” (19. vers).

Ézsaiás látja sátánnak, a „könyörtelennek” a végét. Minden rossz végleg eltöröltetik. „Elpusztul a csúfolódó, és kiirtanak minden gonoszságra vetemedőt” (20. vers). Vége lesz azoknak a gonoszoknak, „akik vétkesnek ítélik az embert egy szóért” (21. vers). Tehát az Úr azt mondja népe maradékáról akik, mint Ábrahám, teljesek a hitben: „Nem szégyenül meg többé Jákob, és nem sápad el többé az arca” (22. vers – új prot. ford.).

Semmit sem kell félniük oldalukon az Úrral.  A maradék meg fogja tapasztalni az Úr közöttük végzett munkáját. „Megszentelik Jákob szentjét, és félik Izrael Istenét” (23. vers). „Mert a tévelygő lelkűek megismerik az értelmet, és akik zúgolódnak, tanulságot tanulnak” (24. vers).

Drága Istenünk! Add, hogy elkészüljünk a Szentlélek végső időben történő kitöltetésére, hogy be tudjuk fogadni a Te igazságodat! Kérünk, adj nekünk értő szívet és kitartást az utolsó napokban, fenntartó kezed által! Ámen.

Koot van Wyk
Kyungpook Nemzeti Egyetem
Sangju, Dél-Korea

Fordította: Csala Beáta