Mai szakasz: Ézsaiás 15

Ézsaiás ebben a fejezetben újabb Istentől kapott látomást magyaráz meg. A kinyilatkoztatásból megmagyarázza Isten végrehajtó ítéletét a moábiták városai ellen. A 9. versből tudjuk, hogy a moábitákat ért csapások mind Istentől származtak, büntetésképpen azokért a dolgokért, amelyeket ők tettek Izrael népe ellen. A moábiták Lót lányától és Lóttól származtak, és az izraelitákat bálványimádásra csábították.

Az eredeti nyelvben a fejezet versei részekre vannak osztva és ezeknek a részeknek a kezdőbetűi, vagy kezdőszavai gyakran megegyeznek, hogy egy ritmikus egyensúlyt adjanak az egész leírásnak. Olyan, mint egy nagyon alaposan megszerkesztett vers. A vers közepén van egy különleges kifejezés, amely bepillantást enged abba, mit érez Isten, miközben bünteti Moábot: „Szívem kiált Moábért” (5a vers). Akár magától Istentől érkeztek a csapások, akár közvetve más népeken keresztül, egy dolog világos: egy dolog egészen egyértelmű, mégpedig az, hogy Isten szíve már attól is fájdalommal telik meg, hogy meg kell engednie a büntetést.

Miután megemlíti Isten szívből jövő fájdalmát, amit aközben érez, hogy megbünteti a moábitákat bűneik miatt, Ézsaiás különböző városokról és helyekről ír, amelyekre szintén büntetés vár (1-4a vers). Ezek a városok és helyszínek a Holt-tenger csúcsától a Királyok Útjának keleti feléig húzódtak, majd északra és vissza, nyugatra. (Most arról az általánosan vett területről beszélünk, ahol az Andrews University kiterjedt archeológiai kutatómunkát végzett.) Moáb felkiált és „lelke reszket” (4c vers).

Ezen a ponton Ézsaiás még több betekintést enged ezekbe a súlyos tragédiákba azáltal, hogy a földi problémákra adott, mennyei reakciókat mutatja be. Isten így szól: „Szívem kiált Moábért” (5a vers). A mennyei Istent mély fájdalommal tölti el az emberek szenvedése, ami saját bűneik miatt éri őket, hiszen bálványimádásukkal sátán csalásainak áldozatai lettek.

Ézsaiás még több várost és helyszínt említ meg, amelyek a Holt-tenger déli része felé visznek minket. Bár ezeket nem ismerjük annyira, de valószínűleg a Királyok Útját követik délre (5d vers). A terület most elhagyatott, a fű kiszáradt, nincs zöld növényzet (6. vers), és a tárolt élelmiszert mind elhordták (7. vers). A nélkülözés jajszava hangzott mindenhol Moáb földjén. Az élelmet ellopták, az emberek szenvedtek, és Isten büntető intézkedései nyilvánvalóak voltak. A 9. versben az Úr ezt mondja: "Más veszedelmet is hozok Dímónra: oroszlánokat Móáb menekültjeire és a föld maradékára."

Szerető Istenünk! Moáb és az ottani emberek bálványimádóak voltak, és megtagadtak Téged, a világ Teremtőjét. Ezért hoztad rájuk a büntetést. Segíts minket, hogy ne imádjuk napjaink bálványait, akármik is legyenek azok, és ne veszítsük el a bibliai látásmódunkat. Olyan időben élünk, amikor az emberek rokonszenveznek a bevett bűnös gyakorlatokkal, mert csak azt látják helyes útnak. Urunk, segíts minket, hogy hűségesek maradjunk! Ámen.

Koot van Wyk
Kyungpook Nemzeti Egyetem
Sangju, Dél-Korea

Fordította: Rajki Dávid