Mai szakasz: Ézsaiás 27

Ézsaiás még mindig a végidőre, Krisztus isteni harcára összpontosít. „Azon a napon” az Úr „megbünteti Leviátánt, a menekülő kígyót”, ami a millennium végén fog megtörténni. Lucifert, vagyis sátánt hívja „Leviátánnak, a menekülő kígyónak”. Isten ezt éles, erős és hatalmas kardjával fogja végrehajtani (1. vers). Ez nagyon katonai kifejezésnek tűnik, de Sookyoung Kim kutatásában arra utal, hogy az értünk harcoló Messiásnak csak szólnia kell. Szava kard. Leviátán tekergő kígyó, mert ő az Isten beszédét is elcsavarta, így csapta be Évát az Édenkertben. Abban az időben a kígyó egy gyönyörű, repülő lény volt, és sátán ezt a teremtményt választotta, hogy Éva közelébe férkőzzék.

A végítéletkor, azaz az ítélet végrehajtásának napján, Krisztus, az értünk harcoló Messiás megöli Tannint (a görögben szárnyas sárkány). A végítélet napján mindenféle tövist, tüskét és gyomot tűzre fog vetni, és végérvényesen eléget mindent, ami gonosz (4. vers). Krisztus elmondja Ézsaiásnak, hogy van egy szőlőskertje, amiben Ő a gazda. „Én, az Úr, művelem és őrzöm kertemet”, Ő a kert védelmezője a nehézségek idején: „éjjel-nappal őrködöm felette” (3. vers).

Az Úr öntözi is kertjét. Folytonosan kérleli azokat, akik töviseket és gyomokat hoznak a kertjébe, hogy kössenek békét Vele (5. vers). Akik így cselekszenek, azokat megvédi, és ők is szőlőjének részévé válnak. Kössön békét velem (5. vers). A végidő előtti idő az üdvösség ideje lesz az, amikor mindaz, aki Őhozzá megy, kivirul, kivirágzik és gyümölcsöt terem. A lelki Izráel be fogja tölteni a Földet (6. vers), és a gonosz nem lesz többé (7. vers). Jézus visszajövetelét azonban megelőzi egy vizsgálati ítélet a Mennyben, amikor minden ember életét megvizsgálják, hogy biztonságos-e őket Isten országába vinni.

Ézsaiás megszólítja hallgatóit, és elmondja nekik, hogy a bálványok oltárai, a szobraik és oszlopaik nem állnak meg, a bálványistenek erős városait elhagyják lakói, magányosan pusztulnak el (9-10. vers). Azt is közli, hogy elpusztul ez a föld, mert lakói értelmetlenek, nem értik a lelki dolgokat (11. vers). Ez nagyon komoly intés. Itt határozottan a lelki értelemben vett Izraelről van szó, és nem a szószerinti Izraelről. Istennek mindig is az volt a célja, hogy minden népből minden ember Hozzá jöhessen, és szoros kapcsolatban legyen Vele. Így ezek a hűségesek – akár a testi Izráelhez tartoznak, akár nem – alkotják a maradékot és a lelki Izraelt. Pál mondja: „Nem mindenki számít Izráel népéhez tartozónak, aki származása szerint Izráel, vagyis Jákób utódja, … akiket elhívott, nemcsak a zsidók, hanem a többi nép közül is. Ahogyan ezt az Írás mondja Hóseás könyvében: ’Népemnek hívom majd azokat, akik nem voltak az enyémek, és szeretni fogom azt a népet, amelyet eddig nem szerettem … az Élő Isten fiainak hívják majd őket” (lásd Róm 9:6, 24-26 – ERV-HU ford).

János is a Jelenések Könyvében így ír: „Ezután ismét láttam: egy megszámlálhatatlanul nagy sokaságot, akik mindenféle nemzetből, törzsből, népből és nyelvből származtak. A trón és a Bárány előtt álltak fehér ruhában, és a kezükben pálmaágat tartottak. Ezt kiáltották: ’A győzelem Istenünké, aki a trónon ül, és a Bárányé!” (Jel 7:9-10 ERV-HU ford). 

Drága Istenünk! Add meg, hogy hűségeseid mind ott legyenek szent országodban, és szőlőskertedből senki se találtasson terméketlennek és gyümölcstelennek! Ámen.

Koot van Wyk
Kyungpook Nemzeti Egyetem
Sangju, Dél-Korea

Fordította: Liebhardt László