Ézsaiás sok fontos dolgot felsorol ebben a
fejezetben. Moábon kívül más népeknek és városoknak is vannak problémáik, és az
ellenük szóló üzeneteket Ézsaiásra bízta Isten. Néhány népet Izrael szintjére
emel az Úr (3. vers). Damaszkusz problémájának gyökerét így fogalmazza meg a
próféta ebben a fejezetben: „Mert
elfelejtkeztél megszabadító Istenedről, és nem emlékeztél meg erős kőszáladról”
(10. vers).
Damaszkusz népének ezt tudnia kellett volna.
Izrael mellett éltek évekig, ismerték Isten kinyilatkoztatásait, a
parancsolatokat, Isten történelmi tetteit, a szentély üzenetét, és mégis saját
útjukat járták. Damaszkusz ismert volt népszerű oltárairól, és lakóinak ez volt
a bűne (8. vers). A damaszkusziak csak az üzletre és saját érdekeikre összpontosítottak,
és megfeledkezve Izrael Istenéről, oltárokat építettek a pogány népeknek, még
Júdának is Aház idejében, aki saját maga ment Damaszkuszba, hogy lemásolhassa
az ottani asszír oltárokat (2Kir 16:11). Isten nem nézi jó szemmel, ha a tiszta
vallást a szomszédos népek kultúrájából átvett elemekkel megfertőzik. Viszont a
damaszkusziak még másolatokat is készítettek az „anya istennőről”, Asheráról,
tömjénezőkről és oltárairól (8. vers).
Tehát büntetés vár Damaszkuszra és a környező
városokra. A közeljövőben Damaszkusz elesik és leromboltatik, a környező
városokat pedig elfoglalják (1-2 vers). Ézsaiás Efráimhoz hasonlítja
Damaszkuszt (3. vers). Tudjuk Ézsaiásról, hogy párhuzamosan írt, majd a
részeket egybeszerkeszti, ezáltal egy fejezetben gyakran másik időben játszódó
eseményre vált. Ez történik a 4-7. versekben is, ahol Krisztus második
eljöveteléről is beszél, illetve arról, hogy mi minden fog Damaszkusz gonosz
lakóival történni és mi lesz Szíria maradékával, azokkal akik hűségesek,
miközben az északi királyságra az lesz jellemző, hogy „megvékonyul Jákób dicsősége” és a „húsa kövérsége megösztövéredik” (4. vers).
Az 5-6. versben Ézsaiás bemutatja a föld
végső aratását. Beszél a mezőn hagyott kalászokról,
és az olajfák megrázása után ott maradt olajbogyókról. Más szavakkal: lesz egy
Istenhez hűséges maradék, és ez a jó hír a rossz hírek között. A harmadik
versben Ézsaiás azt mondja: „Siria
maradéka úgy jár, mint az Izráeliták dicsősége”. Vannak hűséges emberek azon a területen és ők
hasonlóak lesznek a lelki Izráel dicsőségéhez. „Ama napon Teremtőjére tekint az ember, és szemei Izráel Szentjére
néznek” (7. vers). Ez a maradék hasonló tulajdonságokkal bír mint Illés:
nem tisztelik a népszerű bálványokat, az ökumenikus kultúrát, és nem veszik át
a vallásos tárgyak divatját (8. vers).
Jézus második eljövetelekor az erős városok elhagyatottak
lesznek, a földek pedig kietlenné válnak (9. vers). A vég idején, ahogy Ézsaiás
mondja a 12-14. versekben, a nemzetek háborogni fognak, akár a tengerek az
egész világra kiterjedő zavargások miatt. Ebben az időszakban jön vissza Krisztus,
megdorgálja őket és ők elfutnak és szétszélednek, mint a pelyva a szélben (13.
vers).
Ugyanezt a képet használta Jézus, hogy a
gonoszokat jellemezze a második eljövetelének idején. Imádkozni fognak, hogy a
hegyek omoljanak rájuk és rejtsék el őket Isten dicsősége elől. A második
eljövetel eseményei gyorsan fognak történni, és mindennek hamar vége szakad. „Ha leszáll az est, rémületbe esnek, mire
megvirrad, sehol sem lesznek” (14. vers). A gonoszok pusztulása után sátán
egyedül marad ezen a sivár földön. Damaszkusz városa tehát azon gonoszok sorsát
példázza, akik sátán szavaira hallgatnak.
Szerető
Istenünk! Van egy hazánk, amely ragyogóbb, mint a Nap; s
ahol örökké élhetünk tökéletes harmóniában Veled. Az élet minden öröme ott fog
beteljesedni. Urunk, támogass minket, hogy ott lehessünk azon a dicső
eseményen, amikor az összes fájdalom és bánat örökre megszűnik! Ámen.
Koot van Wyk
Kyungpook Nemzeti Egyetem
Sangju, Dél-Korea
Fordította: Rajki
Dávid
AMEN'!
VálaszTörlés