Mai szakasz: Ézsaiás 9

Ézsaiást bánat emésztette. Az északi királyság, Izrael lelki sötétsége vezetett a Galilea környékén élő nép babiloni fogságához (1. vers).  A próféta mindamellett látott egy eljövendő napot, amikor a sötétség árnyékát „nagy világosság” és öröm váltja majd fel (2-3. vers) amikor Jézus, „a világ világossága” pontosan azokat a helyszíneket tiszteli meg jelenlétével (Mt 4:15-16).

Ezután Ézsaiás a legcsodálatosabb, legkifejezőbb és örömtelibb szavakban tör ki, melyek így kezdődnek: „Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk…” Azért kell ezt hallanunk, mert azonnal visszakerülünk a bűnterhes világba, ahogy Ézsaiás a Samáriának és Efraimnak nevezett északi királyság végét leírja.  Többszöri figyelmeztetésre sem tértek vissza az Úrhoz. Isten szeretetének és kegyelmének karja mindezek ellenére további ítéletekben „még felemelve van” (12, 17, 21. vers), remélve, hogy visszatérnek hozzá. Ézsaiás a főembereket és a hamis prófétákat teszi felelőssé, akik tévútra vezették a népet (14-16. vers).  A fejezet hátralévő részét leginkább a következő szavakkal jellemezhetjük:  „Az önzés végül felemészti önmagát” (SDABC, 4. kötet 149. oldal).

A történelemben számtalanszor előfordult, hogy a sötét napokat nagy öröm követte, mint e fejezet elején. Mint amikor azon a keserű, sötét napon a tanítványok sírjába fektették Jézust, csakhogy később nagyon megörvendeztesse őket, hogy Mesterük valóban él!  Ahogy az adventista úttörők csalódtak 1844. október 22-én, hogy majd örömmel töltse el őket, amikor megértették, hogy Dániel könyve 7. fejezetének 13. verse nem Jézus Földre jövetelének időpontját, hanem a mennyei szentélyben végzett végidei szolgálatának kezdetét jelöli. Milyen jó hír! Hamarosan elragadtatunk a „halál árnyékának” völgyéből, e haldokló világból (2. vers)!

Mi is keserű bánatot éreztünk, amikor egy kislányt akartunk adoptálni, ám édesanyja meggondolta magát, így le kellett mondanunk az örökbefogadásról. Aztán hat hónappal később bánatunk örömre fordult, amikor egy újszülött kisfiút a karjában tartó bíró előtt ültünk, és ezt hallottuk tőle: „Most már végleg az önöké”, és azt is tudtuk, hogy egy másik, csodával határos módon fogant gyermekünk is születik hamarosan!

Imádság: Köszönjük, Urunk, hogy még mindig az „örömnek kenetét” kínálod a „gyász” helyett (Ézsa 61:3). Kérünk, tölts meg szereteteddel, és a Te dicsőségedre használj minket! Ámen.

Lloyd és Sheila Schomburg

lelkészházaspár

Kentucky-Tennessee Egyházterület

Fordította: Csala Beáta