Az "Úr Napja" kifejezést mi,
keresztények elsősorban Jézus második eljövetelére alkalmazzunk (2 Tesszalonika
2:2). Mégis a végső "Vég" - re vannak történelmi példák is. Egyiptom
számára a vég napja elérkezett. Ámos volt a legkorábbi bibliai író, aki
használta ezt a kifejezést, és arról biztosította olvasóit, hogy az a nap nem a
világosság napja lesz, ahogyan azt sokan várják, hanem a sötétség napja.
Úgy jártok vele,
mint aki
oroszlán elől fut,
és medve
támadja meg.
Vagy a házába menekülve
a falhoz
támaszkodik,
s ott marja
meg a vipera.
Hiszen számotokra sötétséget
hoz az a nap,
nem
világosságot!
Bizony, sűrű homályt,
amelyben még
halvány fénysugár sincs!
(Ámos 5:19-20 - ERV-HU)
Ezékiel idejében az a"Nap" felhőket
és pusztulást hozott Jeruzsálemre. Nem volt menekvés Babilon elől.
A jól kidolgozott karizmokat manapság a
férfiak vonzó testrészeként értékelik. Az ókori uralkodók számára a karizmok
jelenős katonai erő jelei voltak. A Fáraó már elveszítette egyik karjának
erejét, és Jahve hamarosan a másik karját is hasznavehetetlenné teszi.
Másrészről, Isten megerősíti Babilon mindkét kezét, mint az Ő eszközét. Mindez
Jahve kezében van. A nemzetek csak képzelik, hogy ők mondják ki a végső szót.
Bölcsességre van szükség ahhoz, hogy előre
lássuk, ki lesz a győztes, és ki a vesztes minden elképzelhető körülmények
között, hogy mikor álljunk ellen, és mikor maradjunk veszteg. Bölcsességre és
igaz bátorságra van szükségünk ehhez, mert sokkal könnyebb a látható emberi
erőre és hatalomra támaszkodni, mint a láthatatlan Isten karjának erejére és
hatalmára. A kérdés ma az, hogy emberi erőben bízunk-e, vagy a Hatalmas Isten
karjának erejében.
Ross Cole
Egyetemi tanár
Avondale Egyetem, Australia
Fordította: Liebhardt
László
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése