Mai szakasz: Ezékiel 16

Ebben a fejezetben találjuk az egész Biblia leghosszabb egybefüggő példázatát. A prostitúció (paráznaság) a leggyakoribb metafora ebben az példázatban, aminek segítségével Jeruzsálem hűtlenségét az Úr iránt egy utcanő erkölcstelenségéhez hasonlítja. Ahogy olvastuk is már, a próféták sokféle hasonlatot és metaforát használtak, de ez a konkrét jelkép bizonyára nagyon feldühítette a hallgatóságot. Ezékiel úgy utal Jeruzsálemre, mint egy prostituáltra. Az Ószövetségben újra meg újra visszatérő kép, amely szerint Izrael más istenek után jár, egy paráznához teszi hasonlóvá a népet, legalábbis lelki értelemben. A parázna, paráznaság, fajtalankodás, házasságtörő szavakat gyakran használja ez a fejezet, hogy kifejezze, mennyire lett hűtlen Júda népe az ő Istene iránt. Izrael története, amelyet egy mostoha körülmények között megszülető, majd lassan érett korba lépő lány jelképes meséjén keresztül mutat be az Írás, azt igyekszik megvilágítani, miért is éri Izraelt oly’ sok támadás.

Ez a lánygyermek nem egy rendes, gondoskodó családba születik. A köldökzsinórt elvágni, a babát vízzel megmosni, sóval bedörzsölni, majd tiszta ruhába göngyölni – ez a palesztinai bábák szokásos eljárása volt, amit a modern korban élő arab parasztok körében is megfigyeltek. Miután szövetséget kötött Izraellel, az Úr kiemelte a népet elhanyagolt állapotából (megfürdette, felöltöztette, felékesítette, 16:9-11), fejedelmi rangra emelte, ami egy királynőhöz illik (16:13). Jeruzsálem híre elterjedt a népek között. Ez az utalás Izrael tündöklő fénykorára vonatkozik, Salamon idejében.  

Csodálatos, hogy Jeruzsálem hosszantartó hűtlensége ellenére a példázat világossá teszi, hogy Isten nem fogja őt örökre elvetni. Fogsága véget ér, és Isten betartja ősi ígéretét, helyreállítja vele szövetségét, tisztává teszi, oltalmába fogadja, és fölébe emeli olyan híres városoknak, mint Samária vagy Sodoma. Izrael bocsánatot nyer, és újra igazzá válik. Az példázat nem szó szerint értendő, tehát nem az a szándéka, hogy kifejezze, más városok is újra naggyá lesznek. Inkább arra utal, hogy Jeruzsálem helyreállításán kívül Isten megbocsátja sok-sok ember bűnét, és végül olyan helyet teremt, ahol az igazság uralkodik, és senki sem lázad többé ellene.

Bátorító tudni, hogy ha Krisztusban vagyunk, akkor ez az „örökkévaló szövetség” máris a miénk. Jövendőbeli otthonunk az új Jeruzsálem, ahová örömmel vonulhatunk majd be, Isten hűséges ígéretének beteljesedéseként. Ott nyoma sem lesz a régi korok utálatosságainak, a durvaságnak, az anyagiasságnak, a bálványimádásnak, ami Ezékiel napjaiban a nép vesztét és pusztulását okozta. Újra Isten lakhelye lesz, a szentek örök otthona, ahol a Mindenható népével lakozik. Jeruzsálem neve tehát maga is az Istennel való örök, békés és dicső élet jelképévé válik a Szentírásban, és nem a mai földrajzi helyet jelöli.  

A példázat örömteli befejezése azonban nem az egyetlen olyan pont, ami számunkra is jelentőségteljes. Jeruzsálem gonoszságának története nagyon is tükrözi múltbeli állapotunkat. Amikor vétkeztünk, hátat fordítottunk a szerető és gondoskodó Istennek, így érdemtelenné váltunk szabadítására. Amikor elveszett, gyámoltalan helyzetünkben elutasítottuk Őt, sőt, nyíltan fellázadtunk ellene azokat utánozva, akiket a világban csodáltunk, egyáltalán nem viselkedtünk jobban, mint a parázna Jeruzsálem. Nem Isten Fiát csodáltuk, nem Rá akartunk hasonlítani. Mégis volt remény számunkra, mert Isten továbbra is szeretett bennünket. Mindegy, mennyire lettünk romlottak, nem kerültünk annyira távol tőle, hogy ne szabadíthasson meg bennünket, amennyiben hittel válaszolunk Isten hívására.  

Mohanraj Israel, D.Min. nevelőtanár,
vallástudományi tanszék
Spicer Memorial College, Pune, India