2014. július 19., szombat

Mai szakasz: Ezékiel 22

Isten népe bűneinek listája valósággal sokkoló: bálványimádás, vérontás, paráznaság, vérfertőzés, zsarolás és megvesztegetés a bíróságon, a szegények gazdagok általi elnyomása és jogok megtagadása a külföldiektől. Ami sok, az sok. Isten kétségkívül közbe fog avatkozni, és azok, akik most oly’ bátraknak tűnnek, össze fognak törni. Ahogy a fémműves szennyezett fémet önt a tisztító kemencébe, úgy fogja Isten összegyűjteni a népet Jeruzsálembe, és tüzet fújni rájuk, amire ők elolvadnak. Megtudják, milyen Isten elégedetlensége. A fejétől bűzlik a hal: uralkodó, pap és próféta egyaránt erőszakosak és romlottak. Hogyan menekülhetnek meg?

Jeruzsálem akkor mégsem Isten városa lenne? Nem Isten húzta fel hát a falait, hogy az ellenséget kívül tartsa? De igen, ez azonban nem szabad, hogy megtévesszen minket! Azok a falak most ugyan jól néznek ki, viszont egyszer már lerombolták őket.

Siessünk és keressünk valakit, aki újra fel tudja építeni a falakat, méghozzá remélhetőleg időben! És még ha a falak nem is készülnek el, mire szükség van rájuk, még valaki odaállhat a résre, testével takarva el a hiányzó részt, és így állítva meg Isten elégedetlenségét, még mielőtt kitöltetne.

Hogyan? Hát senki nem akar odaállni? Senki nem képviseli Izrael ügyét? Így van. Senki nem méltó rá. Mi jöhet akkor így a pusztuláson kívül?

Van azonban egyvalaki, aki képes rá, és oda is áll a résre. Az a valaki, akinek alakját a próféták előre látták látomásaikban. Ő, aki egyidejűleg Isten fia és Emberfia, Ő az egyetlen alkalmas személy. Odaáll a hiányzó részre, véget vetve Isten elégedetlenségének, és megmentve Izraelt. Átvette a mi helyünket, mégis engem is hív, hogy álljak oda mellé a fal résébe, imádkozva a saját közösségemért, országomért, a világért. „Vajon az egész föld bírája nem tenne-e igaz ítéletet?” (1Móz 18:25 – új prot. ford.)

Ross Cole főelőadó
Avondale College, Ausztrália
Fordította: Kóczián Károly


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése