Mai szakasz: Ezékiel 10

Ez is egy mozgalmas fejezet, de a 8. fejezettől eltérően - ahol Ezékiel különböző helyeken fordul meg Jeruzsálemben és a Templomban - a 10. fejezet Isten dicsőségének helyváltoztatását írja le. Isten dicsősége elhagyja a Templom keleti kapuján át a Szentek Szentjét, majd a várost is elhagyja. Isten dicsőségének a jelenléte nélkül Jeruzsálem halott város. Úgy tűnik, több mint véletlenszerű egybeesés, hogy épp amikor Júda felcserélte az igaz Isten imádatát a bálványok tiszteletére, Isten is ráhagyta Júdára, hogy a bálványok tiszteletének üres ígéreteiben reménykedjen. Isten évszázadokon át élt a nép között a Szentek Szentjében, most azonban távozott, mert a nép engedetlen lett.

Hogyan reagálnánk, ha rájönnénk, hogy lázadásunk és bálványimádásunk miatt Isten távol tartja magát istentiszteleteinktől? Hogy éreznél, ha felfedeznéd, hogy Isten - szombati énekeink és imáink ellenére - nincs jelen a gyülekezetünkben? Azt szeretném gondolni, hogy én megalázkodnék, és hogy a gyülekezet többi vezetőivel együtt Isten lábaihoz borulnánk, egyedül irgalmában reménykedve. A 11. fejezetben látni fogjuk, hogy Júda nem alázattal felelt arra, hogy Isten dicsősége elhagyta a Templomot.

Ugyanakkor - dacára annak, hogy Júda vezetői nem alázták meg magukat az Úr előtt - Ezékiel úgy írja le Isten dicsőségének eltávozását, hogy érzékelhetjük, Isten nem vetettel el a népet mit sem törődve velük, hanem hosszasan késlekedve, vonakodva hagyta el a Templomot.

A családom nagyon szeret látogatóba menni más családokhoz, és szívesen fogadunk mi magunk is vendégeket. Ilyenkor a felnőttek sokáig beszélgetnek, a gyerekek pedig együtt játszanak. Amikor eljön az ideje, hogy a vendégek hazatérjenek, a búcsúzkodás is jó időbe telik. Már a nappali szobában kezdünk elköszönni, majd megállunk minden lehetséges helyen, egészen az előszobáig. Többször is elindulunk és megállunk, mert nem nagyon akaródzik elindulni.

Valahogy így hagyta el Isten is Jeruzsálemet - hosszasan késlekedve és vonakodva -, mert nem akart elmenni anélkül, hogy a lehető legtöbb esélyt adja meg Júdának, hogy végre így szóljon Hozzá: "Urunk, Istenünk, kérünk ne hagy magunkra. Nem akarjuk, hogy elmenj. Könyörgünk, maradj velünk!" Isten tegnap és ma és örökké ugyanaz. Ma is arra vágyik, hogy hallja gyermekeit, ahogy megszólítják Őt, és jelenlétéért könyörögnek. Dicsőség Istennek mindörökké.

Dr. Eric Bates
az Arden Hetednapi Adventista Gyülekezet

vezető lelkipásztora
Karolinai Egyházterület

Fordította: Liebhardt László