Mai szakasz: Ezékiel 28

Itt Ezékiel a Tírusz királya ellen szóló ítéletet jelenti ki. A panaszok ráillenek a földi király, Tírusz személyére. Néhány dolog mégis értelmetlennek tűnik. Ott lehetett a földi uralkodó Édenben, mint feldíszített oltalmazó kérub? Nem valóságosan, ugyanakkor talán a tíruszi templomi szertartások során ilyen szerepet töltött be. Ott volt valaha Isten hegyén? Nem szó szerint, de a pogányok minden szentélyükre isteni hegyként tekintettek. Tökéletes volt Tírusz, a földi király teremtése napján? Valószínűleg nem, viszont olyan előjogokkal és hatalommal rendelkezett, ami Ezékielt e kifejezések használatára indította.

Egy biztos, a király elképzelései az istenségről a város-kultuszban megerősítik, hogy ez az uralkodó önmagánál valami sokkal nagyobbat szimbolizál. Emberi szemmel nézve sokkal egyetemesebb képet kapunk. Nem akarjuk a bukott angyalokról szóló tanunkat pusztán erre a fejezetre építeni, de összevetve más igékkel, világosan értelmezhető az itt található tanítás.

A bűnbeesés oka lényegében, hogy a teremtmény magának akarja a Teremtő előjogait, legyen akár angyal akár ember. Egyikünk sem menekülhet a kísértés elől, még a feltételezés is képtelen. Isten azonban nem magasztalta fel magát. Ehelyett „önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén; És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig.” (Fil 2:7-8). Ő a mi megváltásunk és példaképünk.

Ross Cole
egyetemi adjunktus
Avondale College, Ausztrália

Fordította: Kóczián Ágnes