Mai szakasz: Ezékiel 8

Érdekes az, hogy Ezékiel mindenik látomása ebben a fejezetben sokkal rosszabb, mint az előző látomás. Az első látomásban Ezékiel "az Istent bosszúságra ingerlő bálványt" látja, amely Jeruzsálem északi kapujában található és ott imádják. Észak volt az az égtáj, ahonnan általában Júda ellenségei érkeztek. Ahelyett, hogy Istenben bíztak volna, ettől a bálványtól várták a védelmüket. Bár nagyon súlyos volt Júdának ez a bűne, még mélyebbre süllyedtek. Miközben az első látomás egy nyilvános bálványimádásról szól, Ezékiel második látomása egy sokkal bizalmasabb helyre viszi el őt, a Templom udvarának a bejáratához. Itt látja Ezékiel a 70 vezető embert, akik falba vésett egyiptomi stílusú isteneket imádnak. El tudjuk képzelni Júda vezetőit, amit egyiptomi isteneket imádnak, és kijelentik, hogy Isten nem látja őket, és elfeledkezett róluk (12. vers). Ez elképzelhetetlen, de teljesen elhalványul a következő látomáshoz képest. 

Ezékiel asszonyokat lát, akik babiloni rítusokat gyakorolnak, siratják Tammuz istent. A szertartásnak az volt a célja, hogy felgyorsítsa Dumuzu (a Tammuz babiloni neve) feltámadását. Ez a szertartás a tél végét jelölte és a termékenységet és az új életet jelképezte. Ezek az asszonyok a halott tél istent imádták az Élő Isten helyett. A nyolcadik fejezet utolsó látomása volt a legvisszataszítóbb. Ez a látomás magában a Templomban történik. Ezékiel 25 embert lát, akik hátat fordítanak a Templomnak, kelet felé néznek és imádják a napot. Hátat fordítanak a Teremtőnek és a teremtményt imádják. 

Ez a látomást senkit sem hagy ki. A bálványimádásról szóló látomások mindenkire kiterjednek: férfiak és asszonyok, vezetők és a környék összes bálványa. A bálványimádás egész Jeruzsálemet behálózta, és még a Templomba is bejutott. Fontos megfigyelni a Júda bálványimádásáról szóló látomásokban, hogy ezek a bálványimádók, soha nem állították azt, hogy Isten nem létezik. Elismerték létezését, de Júda népe és vezetőik tagadták azt, hogy valami köze lenne életükhöz. 

Azt hiszem, hogy időnként ugyanez elmondható rólunk is. Amikor komoly betegséggel, vagy anyagi nehézségekkel nézünk szembe munkánk elvesztése miatt, vagy amikor tönkremennek kapcsolataink, ritkán kérdőjelezzük meg Isten létezését. Bár nem kételkedünk létezésében, a stresszünk, aggodalmaink és félelmeink világosan megkérdőjelezik azt, hogy Istennek köze lenne életünkhöz.  Amikor az aggodalmainkra és nyugtalanságunkra sajátmagunk alkotta bálványainknál  - szórakozás, vagyon, erkölcstelenség - keressünk a megoldást, azt üzenjük Istennek, hogy Ő vagy nem képes segíteni nekünk, vagy nem akar megáldani bennünket. De van egy jó hír: Isten akar és tud is segíteni. Te és én mindenek felett bízhatunk Benne. Ámen

Dr. Eric Bates, Pastor
Gulf States Conference