Mai szakasz: Ezékiel 9

Ezékiel próféta előző fejezetben szereplő látomása után, amely a növekvő gonoszságról szól, hat angyal kap megbízatást Isten ítéletének a végrehajtására. Közülük az egyik, aki papi öltözetet visel, azt a feladatot kapja, hogy jelet tegyen azok homlokára, akik szomorkodnak a Júdában elkövetett gonoszságok miatt. Azokat, akiken nincs jel, kezdve a vénektől egészen azokig, akik a Templomon kívül vannak, el kell pusztítaniuk. Azokat pedig, akiken jel van, meg kell kímélniük. Ez az ítélet annyira széleskörű volt, hogy Ezékiel attól félt, hogy még egy maradék sem éli túl a pusztítást (8. vers).   

Ezek a képek megismétlődnek Jelenések könyve 9:4-ben, ahol Isten miközben körülírja a csapásokat, utasítja a sáskákat, hogy ne ártsanak azoknak, akiknek a homlokukon jel található. Ezékiel könyvéhez hasonlóan a Jelenések könyvében ez a megjelölés vagy elpecsételés Isten különleges védelmét jelenti az igazak számára, amint túlélik a megpróbáló időket Jézus közvetlen visszajövetele előtt.

Mi valóban az utolsó napokban élünk Jézus eljövetele előtt. Ez a nap borzalmas lesz azoknak, akik elutasították a Megváltót, és felvették magukra a fenevad bélyegét. Ezékiel kérdése, hogy a maradék túl fogja-e élni vagy nem Isten ítéletét, egy nagyon komoly kérdés. Túléli-e valaki is? A válasz egy határozott "igen". Istennek van egy maradéka. Az igazak homlokukon viselik Isten saját jelét, amely az Ő tulajdonát jelöli. Isten jóváhagyó bélyege lesz a homlokukon. Ez a jel garantálja viselője Isten iránti hűségét és Krisztus jellemének megnyilvánulását életükben, mintha a sajátjuk lenne, de nem azért, amit ők tettek, hanem Isten kegyelemteljes munkájának köszönhetően, amelyet a Szentlélek végez el szívükben.

Sok adventista a pecsétet a szombat megtartásával azonosítja, ami egy külső jele annak, hogy valaki szereti Krisztust és alárendeli magát neki. A szombat megtartása azonban csak egy külső bizonyítéka a Szentlélek szívet elpecsételő munkájának. A jel nem a szombat megtartása, hanem az igazak jellemének kialakulását ábrázolja.  

Ezékiel látomásban egy olyan népet lát, amely úgy véli, hogy Isten túl kegyelmes ahhoz, hogy ítéletet hozzon, és akik úgy gondolják, hogy tetteiket nem látja Isten, vagy mentségükre szolgál a körülöttük lévők bűne. Büszkék és önzőek. De ezzel ellentétben Isten meghagy egy maradékot, amely semmiben sem olyan, mint a többség. Amikor Isten a megpecsételteket jellemzi, a maradék azonosító jele a mély szomorúság afelett a gonoszság felett, amely saját földjükön és saját népük között megy végbe.

Kevés különbség látható az elpecsételtek között és azok között, akik nem rendelkeznek Isten jelével. Mindnyájan zsidók, rokonok és szomszédok. A maradék azonban olyan emberekből áll, akik felismerik szükségleteiket és megbánják bűneiket. Ők Krisztusnak alárendelt emberek, akik teljes szívükkel keresik az Urat. Amint alárendelik magukat és megalázzák magukat Isten előtt, Ő kegyelmet biztosít nekik, hogy tükrözzék az Ő jellemét. Ő az, aki kegyelmesen átformálja a jellemünket, és átalakít bennünket az Ő képmására. Ez egy csodálatos hír! Ámen.

Dr. Eric Bates, Pastor
Gulf States Conference