Mai szakasz: 5 Mózes 22

Nagyon sokan illetik erős kritikával a Mózes ötödik könyve 22. fejezetét, mint ami, úgymond, egy elrémisztő példája az ószövetségi Törvény érzéketlenségének, amit a nemi erőszak áldozatai iránt tanúsított. Ugyanakkor, ha közelebbről megvizsgáljuk a szövegkörnyezetet, akkor ennek éppen az ellenkezője derül ki.

Ez a szakasz két olyan főbb helyet nevez meg, ahol a még érintetlen lányokat az ókori Izraelben szexuális erőszak érhetett: a falvakat, illetve a városokon kívüli elhagyatott területeket. Fontos megfigyelnünk, hogy ezt a kettőt milyen döntő mértékben megkülönbözteti ez a törvény.  

Ha egy nő egy városban vagy faluban élt illetve tartózkodott, a környezetében sok férfi volt, akik a segítségére siethettek. Ez sokat elmond nekünk arról, hogy milyen komolyan felkészültek Izraelben a férfiak és a felnőtt fiúk arra, hogy őrködjenek a nők erényei felett, és szükség esetén ott teremjenek, és megvédelmezzék őket bármi áron. Ne feledjük, hogy olyan településekről van szó, ahol az ablakokban nem volt üvegezés, a lakóépületek inkább csak kis kunyhószerű házikók voltak, gyakran közös falakkal. Ebből arra következtethetünk, hogy egy nőtől gyakorlatilag minden pillanatban mindössze néhány méterre volt a segítség. Továbbá, ez a törvény, amely ebben a kultúrában együtt járt a férfiak őrködő gondnokságával, azt az állandó biztonságérzetet adta a nőknek, hogy csak kiáltaniuk kell, és ott a segítség. Ezen a háttéren, ha egy nő csendben maradt, akkor ez azt jelentette mindazok számára, akik felelősek voltak érte, hogy készségesen belegyezett az aktusba.

Ez az eset szöges ellentéte annak a törvénynek, ami azokra a nőkre vonatkozik, akiket egy elhagyatott helyen ért szexuális erőszak. Hogyha feltételezhető volt, hogy senki sem hallhatta a segélykiáltását, az illető nőt automatikusan ártatlannak tekintették, és felmentették a büntetés alól. Ellentétben sok korabeli törvénnyel, a nemi erőszakra vonatkozó izraelita törvény nem írta elő, hogy tanúk igazolják az ártatlanságot.

Habár nehéz megértenünk mai kutúránk hátterén, mégis sok nő (mint pl. Támár a 2. Sámuel 13. fejezetében) inkább feleségül ment ahhoz, aki erőszakot vett rajta, minthogy férjezetlen maradjon, és következésképpen gyermektelen is egész életében.

Isten igazságos, és gondosan őrködik életünk minden apró részlete felett. Mint oly sok más szabály és törvény az Ószövetség fejezeteiben, ez a fejezet is igazolja Atyánk jellemét, aki hajunk szálát is számon tartja. Annak a kultúrának a sötétsége közepette, amely nem igazán tulajdonított a nőknek olyan értéket, amilyet Isten a teremtéskor nekik szánt, a Teremtő a nők védelmére kelt és megparancsolta, hogy védelmezzék őket, és higgyenek szavuknak.                                         

Nicole Parker 
Southern Adventist University

Fordította Liebhardt László