2012. április 24., kedd

Mai szakasz: 1 Mózes 8.


Gondolj bele, milyen lehetett az a bárkában töltött viharos negyven nap és negyven éjjel, miközben zengett az ég, cikáztak a villámok és a hullámok ide-oda dobálták a bárkát! Nóénak és családtagjainak bizonyára hevesen vert a szíve, és összeszorult a gyomra a félelemtől. Szorongásuk ellenére azonban hitük által nyugalmat találtak Isten oltalmazó karjaiban. Nyugodt bizodalommal voltak még a vihar közepette is. Tudták, hogy Isten nem feledkezett meg róluk. Biztosak voltak abban, hogy vigyázó szemét rajtuk tartja, miközben a bárkát a  viharos hullámok dobálják.

1 Mózes 8 első versében a bizonyosság visszhangzik: "Megemlékezék pedig az Isten Noéról" (1. vers). Az élet viharaiban Isten nem feledkezik meg rólunk. A próbákban nem hagy magunkra. Az élet legnagyobb kihívásai közepette nem vagyunk kozmikus árvák. Próbáinkban az Ő jelenléte ad erőt. Ugyanaz az Isten, aki bevezette Nóét és családját a bárkába, mindvégig oltalmazta őket, majd kivezette őket egy derűs, új jövőbe. Amikor Isten szavát hittel fogadjuk, engedelmeskedünk parancsainak, és cselekedjük akaratát, akkor bennünket is egy reményteljes jövő felé vezet.

- Mark Finley

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése