Ábrahám, aki még mindig nagyon emberi volt - olyan mint mi
magunk - nem tanult az egyiptomi
hibájából. Megismétli ugyanazt a csalást, csak most Abimélekkel, a filiszteus
királlyal. Figyeljük meg, miként dolgozik Isten egy pogány királyban, hogy
megmentse őt attól, hogy tudtán kívül áthágja Istennek egy parancsolatát.
Figyeljük meg azt is, hogy ezen a ponton Abimélek sokkal „igazabb” (4.vers), és sokkal becsületesebb, mint Isten prófétája
(7. vers) és barátja (Jak. 2:23), az igazság példaképe (Gal 3:6-9). Megkérdezi
Istent: „Uram, az ártatlan népet is
megölöd-é?... Szívem ártatlanságában, és kezeim
tisztaságában cselekedtem ezt” (20:4-5). A filiszteusok
igazak voltak? Azon a ponton sokkal igazabbnak tűnnek, mint Ábrahám, Isten
barátja, próféta és az igazság példaképe. Mi történik itt? Hányszor okozunk
csalódást Istennek, amikor az Ő képviselői kellene, hogy legyünk a világ előtt?
Isten megjelent Abiméleknek álomban, s ezzel megmentette őt
attól, hogy tudtán kívül bűnt kövessen el (6. vers), de mennyei Atyánk nem vetette
el barátját sem. Isten felhívta Abimélek figyelmét arra, hogy a vétkező próféta
imádkozni fog érte, és ő életben marad (7, 17-18 versek). Amikor a pogány király
szembesíti becstelen magatartásával, Ábrahám bevallja, hogy ő úgy gondolta
(tévesen), nincs istenfélelem ezen a helyen (9-11). Még mindig megpróbálta
kimagyarázni hazugságát (12-13). Megtörténik időnként, hogy megszégyenülünk, mert
azok, akiket mi hitetleneknek vélünk, sokkal igazabbaknak bizonyulnak, mint mi
magunk? Isten munkálkodik még a "pogányok" életében is, hogy
megmentse őket. Óvatosnak kell lennünk, nehogy elítéljük őket, mert ők is
értékesek Isten szemében, és talán becsületesebbek is mint mi – legalábbis
esetenként.
Edwin Reynolds
A Southern Adventist University professzora
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése