2012. május 16., szerda

Mai szakasz: 1 Mózes 30


Az élet egyik legnagyobb kihívása, hogy felismerjük Isten munkálkodását az élet megszokott körülményei közepette és úgy döntsünk, hogy megbízunk benne, és együttműködünk vele ahelyett, hogy ellene dolgoznánk. Gyakran saját elégedetlenségünk és türelmetlenségünk megvakít bennünket, hogy ne lássuk Istent életünk megszokott körülményeiben. A tizenkét pátriárka megszületésének története ilyen történet. Rákhel és Lea két nagyon boldogtalan asszony. Mindkettő iszonyúan vágyik arra, ami a másiknak van. Rákhel arra vágyik, hogy gyerekeket szüljön, mint Lea. Lea Jákób szerelmére vágyik, amit viszont csak Rákhel kap meg. Kölcsönös nyomorúságuk bezárja őket a hatalomért és az elismerésért vívott küzdelem börtönébe. És úgy tűnik, bezárja őket az Istentől, férjüktől és a többi családtagjuktól való elkülönülés börtönébe is. Éppen úgy, ahogy Ádám és Éva Istentől való elidegenedésének azonnali következményei lettek saját házasságukra nézve, ugyanúgy Rákhel és Lea irigységének és hatalmi harcának bűne is azonnali gyümölcsöket hozott családjukban. Ezek a következmények messze hatóak voltak. Ennek a küzdelemnek a következménye a József elleni gyilkos összeesküvés, és a tizenkét nemzetség között később bekövetkező harcok sorozata. Ez a történet Isten népének a története. Úgy születtünk bele az emberiség családjába, és úgy neveltettünk, hogy egy erő elszakít bennünket a szerető kapcsolatoktól, és belesodor a hatalom és a felsőbbség megszerzésének vágyába.   

A jó hír az, hogy Isten nem felejt ott bennünket életünk zűrzavarában. Ebben a történetben (22-24. vers) Isten megemlékezik Rákhel szenvedéseiről, akcióba lép érte, és megengedi, hogy egy fiat szüljön, akit Józsefnek nevez el. Ahogy Isten korábban meglátogatta Jákóbot a létráról szóló álomban, hogy összekössön egy kivetettet önmagával, úgy jön el most a megvetett Rákhelhez, aki valószínűleg vajmi keveset sejtett meg abból, ahogyan fia - Jézus prófétai előképe - megmenti és egyesíti majd a családot.

Jákób teljesen passzívnak tűnik a Rákhel és Lea közötti küzdelemben, de nem úgy a Lábánnal való magatartásában. Ez a fejezet és a következő feltárja előttünk azt, hogy Jákób egyre inkább képes Istenre hallgatni, és az ő irányítása szerint  cselekedni, mintsem ellene. Még nem tanulta meg az Istenben való teljes bizalmat, de ebbe az irányba halad.

Douglas Tilstra
Southern Adventist University

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése