Figyeljük
meg ebben a fejezetben, hogy Ábrahám milyen udvarias és milyen nagylelkű Khéth
fiaival, a Khitteusokkal (hettitákkal), és milyen tisztelettudóan beszél velük.
Viszont azt is megfigyelhetjük, hogy milyen tisztelettudóak voltak ők is
Ábrahám irányában, és milyen kedvesen beszéltek vele. Milyen tanulságot
vonhatunk le a fejezet első feléből? Ábrahámhoz hasonlóan nekünk is udvariasnak
és tisztelettudóknak kell lennünk mindenki irányába, származástól és kultúrától
függetlenül. Isten mindenkit szeret, s ha egy másik országban vagyunk
misszionáriusok és ott élünk, mindig szem előtt kell tartanunk, hogy mi is mint
Ábrahám, látogatók és vendégek vagyunk az ott lakók között.
Azt is
megfigyelhetjük, ahogyan Ábrahám meghajol az emberek előtt és kéri őket, hogy továbbítsák
kérését Efron felé – akinek a tulajdonában volt a föld és Makpelá barlangja –, hogy
adja el neki tulajdonát, s ő eltemethesse oda feleségét, Sárát. Efron ott
ülhetett a Khitteus vezetők között, mivel azonnal felszólalt, és ezt mondta
Ábrahámnak: „Nem úgy uram, hallgass meg
engem: azt a mezőt néked adom, s a barlangot.” Ábrahám meghajolt, megköszönte
Efron kedvességét, és így válaszolt: „Ha
mégis meghallgatnál engem! megadom a mezőnek árát, fogadd el tőlem.” Efron
elmondta, hogy mennyi a birtok értéke, amit Ábrahám tétovázás nélkül kifizetett.
A
harmadik tanulság, amit ebből a fejezetből levonhatunk, hogy Ábrahám mennyire
szerette Sárát, hiszen semmi sem volt túl drága azért, hogy illő módon
eltemesse. Ésaiás úgy beszél róla, mint Izrael nemzetének édesanyjáról (Ésa
51:2). Pál Isten megígért gyermeke anyjának nevezi őt (Róm 4:19; 9:9); Péter a
jó feleség példájaként emeli őt magasra (1Pt 3:6); a Zsidókhoz írott levél pedig
a hitét dicséri (Zsid 11:11)
Jack J. Blanco
a Southern Adventist University nyugalmazott professzora
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése