Mai szakasz: 1 Mózes 44

Végre elérkeztünk a tetőponthoz! A testvérek meglehetősen ostobának tűnhetnek. Azok után, hogy József egyszer már visszacsempészte a pénzüket, azt gondolnánk, hogy leellenőrzik a zsákjaikat indulás előtt. Nyilvánvaló azonban, hogy a lakoma, vendéglátás háttérbe szorította félelmeiket, úgy tűnt, minden a legnagyobb rendben.

Így hát vidáman indultak útjukra, amikor is megjelent az őrség, azt állítva, hogy valaki ellopta József ezüst serlegét. A fivérek ismét nem viselkednek túl éles eszűen, amikor gondolkodás nélkül rávágják: ha valakiről kiderül, hogy ellopta a serleget, meg kell halnia, a többiek pedig életük végéig József szolgái lesznek. Az őrség azonban egyértelműen kijelenti, nem lesz halálos ítélet, csak arra vár szolgaság, akinél megtalálják az edényt. A kupa természetesen Benjámin zsákjából kerül elő. A legkedvesebb fiú ismét veszélyben! Vajon ez alkalommal hogyan viselkednek a testvérek?

Júda tudja, mit kell tennie. Ismét vezetőként és szószólóként viselkedik. Újra elmondja a fivérek történetét – tizenegy él, egy halott -, majd azt is, hogyan vállalt kezességet Benjáminért az apjuknál. Júda nem tudná elviselni, hogy lássa, mit tesz az apjával az, ha Benjámin nélkül tér haza, és esedezik József előtt, hogy hadd legyen ő szolgává Benjámin váltságára.

Ez nem ugyanaz a Júda, akit 1Móz37-38-ban láttunk. Az a Júda eladta a legkedvesebb fiúgyermeket, hogy így szerezzen előnyöket saját maga számára. Az a Júda önző volt, hataloméhes és kapzsi. De MOST Júda megpróbálja saját magát fogságra adni, hogy megmentse a szeretett fiút. Többé nem önző és hataloméhes. Feláldozná magát – lemondva a Jákob örököseként őt illető javakról – hogy megmentse Benjámint. József látja, hogy bátyjai már nem azok a veszélyes férfiak, akiknek ő évekkel ezelőtt ismerte őket, és felfedi magát előttük. Beismerték bűnüket, és valahogy megváltoztak.

Nincs hely, hogy mélyebben foglalkozzunk a fivérek ijedelmével, és József békülékeny lelkével, talán csak annyira, hogy elmondjam: hiszem, József azért tudott ennyire irgalmas lenni, mert bízott abban, hogy Isten lesz, aki igazságot szolgáltat, ahogyan már korábban is tette.

Amivel zárni szeretném, az a következő:

Júda gyökeres erkölcsi változáson ment keresztül, a legkedvesebb fiú iránti gyűlölettől és ártani akarástól egészen addig jutva, hogy saját magát áldozná fel, hogy megmentse a szeretettet. Néhány zsidó írás-magyarázó úgy értelmezi 1Mózes 38:26b versét – „Többé azonban nem hált vele Júda” -, hogy a Támárral történtek Júda számára sorsfordítónak bizonyultak. Ez kézenfekvőnek is tűnik, elnézve azt a Júdát, akiről 1Mózes 38 után olvasunk, egy teljesen megváltozott embert látunk.

Júda példája reményt ad nekünk, hogy nem kell a bűnös, önző, romboló életmód foglyainak lennünk. Ha Isten meg tudta változtatni Júdát, ugyanilyen mélyreható változásokat tud véghezvinni benned és bennem. Ez az erkölcsi átalakulás, beleértve az újonnan felfedezett hajlandóságot az önfeláldozásra, Júdát végül József mellé, a hősök sorába emeli; és ettől a Júdától – nem a tökéletes Józseftől – származik majd Krisztus. Jó hír, hogy Isten a rossz természetű Júdákat is családjába fogadja, de nem hagyja őket rossz természetükben. Isten kegyelme a legelvetemültebb bűnösöket is képes önfeláldozó szentekké formálni.

Stephen Bauer

Professor of Theology and Ethics

Southern Adventist University

Collegedale, Tennessee, USA