Az ima egy olyan lehetőség, amely által Isten közvetlen
kommunikációra hív bennünket. A illatáldozati oltár a nép imáit jelképezte,
amelyek felszállnak Isten trónjához. A szenthelyen helyezték el, a függöny
előtt. A papok eljöttek ide, hogy illatáldozatot mutassanak be, amelynek füstje
a függöny fölött behatolt a Szentek Szentjébe, ahol Isten trónja volt
megtalálható a frigyláda kegyelem-fedele fölött. (Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó. 354. oldal.) Ez
a tömjénfüst a „szentek könyörgéseit”
(Jel 8:3-4) jelképezte. Az ősi időkben a papok napjában kétszer hoztak
illatáldozatot, ami betöltötte a termet, és folyamatos közbenjárást biztosított
Isten trónja előtt (Zsolt 16:8; 55:18). Ez egy tanulság volt az ősi
izraelitáknak akkor és nekünk is ma, hogy minden napunkat imával kezdjük és
zárjuk, és hogy bármikor bizalommal járulhatunk Isten trónjához.
Szüntelen imádkoznunk kell (1Thess 5:17), tudva azt, hogy Jézus
– nagy főpapunk – imáinkkal az Atya trónja előtt áll. Ezek felszállnak Isten
trónjához „amelyekhez Krisztus hozzáadja saját tökéletes engedelmes életének
érdemeit. Imáinkat ez teszi jó illatúvá. Jézus elkötelezte magát arra, hogy
közbenjárjon értünk, és az Atya mindig meghallgatja a Fiút" (Sons and Daughters of God, 22. oldal).
Ez a gazdag kép bemutatja azt az igazságot, hogy imáink elvisznek bennünket
Isten jelenlétébe, és egyesülnek a Krisztuséval, hiszen Ő a Főpapunk, aki
betöltötte az ószövetségi jelképeket, és most közbenjár értünk. Ez jó hír ma
mindnyájunknak – nincs szükségünk földi közbenjárókra, mert mindenkinek
egyformán van hozzáférése a Teremtő Isten hatalmához, aki megígérte, hogy
meghallgat bennünket (1Jn 5:14).
Michael Hasel
Southern Adventist University
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése