Aki fizikailag tisztátalanná vált,
csak abban az esetben vethette magát alá a megtisztulási szertartásnak, ha
megszűnt a tisztátalanság forrása. A megtiszulás nem gyógyítás volt (kivéve
Naámán rendkívüli és csodálatos esetét - 2 Királyok 5), hanem előre mutatott az
örökkévalóság igazi gyógyítására, amikor az ember újból a maga teljességében élvezheti
Isten szent jelenlétét. A tisztátalanság állapotának súlyosságát hangsúlyozta
az, hogy a bőrbetegséget követő megtisztulási szertartás egy hosszadalmas
folyamat volt, amely meglehetősen sok lépésben állította helyre annak
lehetőségét, hogy valaki újból normális mindennapi
életet élhessen otthon a közösségben. Minden lépcsőfok után, az illetőt "tiszának"
nyilvánították, ami valójában azt jelentette, hogy eléggé tiszta volt a
folyamat adott ponjának mértékéig. Az első lépésben egy élő madarat mártottak
egy leölt madár vérébe, majd szabadon engedték, így szimbólikusan a madár magával
vitte - eltávolította a közösségből - a tisztátalanságot (vö. két kekecskebak a
3. Mózes 16-ban). A nyolcadik nap szertartása szerint meg kellett kenni a jobb
fület, a jobb hüvelyk ujjat és a jobb nagy lábujjat vétekért való áldozatból
származó vérrel, és olajjal. Ezzel az egész személy megtisztult az Istennel
való megújult közösségre (vö. 3. Mózes 8:23-24)
Szívünk megtisztítása szintén egy
folyamat, és Krisztus "vétekért való áldozatát" követeli meg (Ésa. 53:10;
ugyanaz a héber szó). Ez a folyamat tesz képessé bennünket arra, hogy Istent meglássuk
(Mt 5:8). Az Úr megengedi, hogy megtapasztaljuk a megtiszulás lépcsőfokait (Mk
8:23-25), hogy így megsejthessük munkájának hatalmas voltát abban, ahogyan
megtisztít bennünket tulajdon vérével, vizzel (Jn 19:34; 1 Jn 5:8) és "izsóppal" (Zsolt
51:9; 3. Mózes 14:4-7) a bűn végzetes "leprájától".
Roy Gane
Andrews University
Fordította: Liebhardt László
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése