3 Mózes 4. fejezet
A Mózes Harmadik Könyve első három fejezetében található
áldozatok önkéntesek voltak, viszont a bűnért és a vétekért való áldozat (3
Mózes 4-5) kötelező volt, mert az emberi esendőség negatívan hatott volna a
Szentélyre ill. a vele kapcsolatos szent dolgokra. Így a bűnért és a vétekért
való áldozatok arra szolgáltak, hogy fenntartható maradhasson Isten jelenléte népe
között. Az égőáldozat volt az alapvető engesztelő áldozat (Job 42:8; 3 Mózes
1:4), de a bűnért és a vétekért való áldozatok keretében foglalkoztak a
különféle konkrét esetekkel. A bűnért való áldozat, helyesebben mondva a „tisztulási
áldozat”, megtisztította az áldozat bemutatóját a kisebb (általában nem
szádékos) bűnöktől, valamint a rituális fizikai jellegű tisztátalanságoktól (3
Mózes 12, 14 és 15 fejezetei). A fizikai tisztátalanság nem volt bűnös
cselekedet, hanem a bűnös ember erkölcsi állapotát ábrázolta..
Egészen különleges volt, hogy a bűnért való áldozatban megkenték
vérrel az oltár szarvát, ami mind a füstölő oltár (a füstölő oltár szarvát
kenték meg, amikor a főpap, vagy az egész nép bűnt követett el), mind pedig a
külső oltár (minden más esetben a külső oltár szarvát kenték meg vérrel)
legmagasabb pontja volt. Ez mutatta be a vér fontosságát, amely az áldozó
életét váltotta meg a haláltól, mint helyettes áldozat (3 Mózes 17:11) és
mutatott előre Krisztusra, aki eljött hogy megváltson, “a
kiben van a mi váltságunk az Ő vére által (Eféz 1:7), adta “az Ő életét
váltságul sokakért (Mt 20:28). Krisztus nem csupán megbocsátja bűnös
cselekedeteinket, hanem helyre is állítja a bűn által megrontott erkölcsi mivoltunkat
(vö. Zsolt 103:2-3), így örömteli örökéletben lehet részünk (Rm 6:23).
Roy Gane
Andrews
University
Fordította:
Liebhardt László
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése