2012. szeptember 4., kedd

Mai szakasz: 4 Mózes 24


Istennek nem volt arra szüksége, hogy Bálám megáldja népét. Még ha Isten nem is avatkozott volna közbe, hogy megállítsa őt, hanem engedte volna, hogy  Bálám szabadon kimondja az átkot Izraelre, az akkor is hatástalan lett volna Isten népével szemben.

Isten azonban úgy döntött, hogy munkálkodni fog Bálámon keresztül, nem csak azért, hogy megáldja Izraelt, hanem azért is, hogy – ha lehetséges – megmentse őt, és ez bizonyságként szolgáljon a pogány Bálák király és népe számára. Micsoda szeretet és micsoda kegyelem!

Isten jóindulata, amelyet Izrael iránt tanúsított, korszakokon át bizonyította oltalmazó gondoskodását engedelmes és hűséges gyermekei felé.

Bármikor, amikor sátán rávette a gonosz embereket arra, hogy összeesküdjenek Isten népe ellen, ők felidézhették ezt az eseményt, és megerősödhettek lélekben, és Istenbe vetett hitükben.

Bálám azt prófétálta, hogy Izrael királya nagyobbá lesz az amálekiták minden királyánál, akik ebben az időben nagyon erős nemzetet alkottak. A legszebb költői nyelvet használta Isten népe jövőjének leírásához. Mielőtt leállíthatták volna, Bálám egy csodálatos próféciát mondott el a Messiásról, és Moáb végső megsemmisüléséről.

Bálák tele volt félelemmel és haraggal, felháborodott amiatt, ahogyan a dolgok alakultak. Bálám pedig azzal a tudattal tért haza otthonába, hogy a jóléttel és hírnévvel kapcsolatos, oly sokáig dédelgetett tervei szertefoszlottak; elvesztette a király kegyét; és magára vonta Isten nemtetszését. Isten Lelke végül elhagyta őt a kapzsisága miatt.

Ha nem állunk ki hitünk mellett, el fogunk bukni, bármilyen kísértés jön is az utunkba. Nem szolgálhatunk két úrnak úgy, hogy közben azt reméljük, sikeresek lehetünk ebben az életben, sőt az örökkévalóságra is alkalmassá válhatunk.

Nancy Costa
It Is Written Television
Fordította: Bakk Zalán Levente

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése