2012. szeptember 11., kedd

Mai szakasz: 4 Mózes 31


A midiániták Ábrahám leszármazottai voltak, akik megvásárolták Józsefet a testvéreitől és eladták az egyiptomiaknak (lásd: 1Móz 37:28). Mózes felesége Cippóra midiánita volt (lásd: 2Móz 2:21 és 3:1). Bizonyára emlékeznek arra, hogy egy néhány fejezettel korábban Bálám utasítására midiánita asszonyokat küldtek az izraeliek táborába, hogy bűnre csábítsák Isten népét. Egy midiánita nő volt az, akit kihívóan a táborba hozott Zimri, aminek az lett a következménye, hogy Fineás, Áron unokája dárdájával hirtelen mindkettejükkel végezett – amely tett után azonnal megszűnt a csapás (lásd: 4Móz 25).    

Elérkezett az isteni közbelépés ideje. „Isten ítéletet mondott Izrael felett, mert engedett a midiániták csábításának, de a csábítók sem menekülhettek meg az isteni igazság haragjától... a bűnre vezető midiánitáknak, mint veszedelmesebb ellenségnek, azonnal érezniük kellett Isten ítéletét” (Pátriárkák és Próféták 426. oldal). Isten utasítására Mózes megparancsolta az izraeli hadseregnek, hogy semmisítsék meg Midiánt. A harcban megölték Midián öt királyát és megsemmisítették a midiáni hadsereget, felgyújtva minden városukat és táboraikat. Bálám is az áldozatok között volt. Mózes döbbenten vette észre, hogy mit nem hajtottak végre. Minden midiánita katonát megöltek, de a nőket és a gyermekeket megkímélték.

Vajon miért próbálnak meg az emberek túljárni Isten eszén? Vajon mi is vétkesek vagyunk hasonló dolgokban ma? Követjük-e Isten utasításait, vagy Izrael hadvezéreihez hasonlóan olyan döntéseket hozunk, amelyekről azt gondoljuk, hogy jobbak annál, amit Isten parancsolt? Mózesnek meg kellett parancsolnia, hogy a fiatal férfiakat és az asszonyokat, akik nem voltak szüzek, megöljék (az erkölcstelenségnek megvan az a tulajdonsága, hogy megkörnyékezi azokat, akik elkötelezték magukat Isten követésére, és pontosan ezek a nők voltak azok, akik beszivárogtak a táborba, hogy Izraelt bűnbe vigyék). Ez a történet emlékeztet bennünket Saul királyra, akit Sámuel arra utasított, hogy teljesen semmisítse meg az amálekitákat, de úgy jött vissza a harcból, hogy nem teljesítette Isten pontos útmutatását (lásd: 1Sám 15). Vajon Saul nem ismerte Mózes negyedik könyvének ezt a történetét? Hogyan érzett Isten, amikor el kellett veszítenie azokat, akik ismételten elutasították szavát? Vajon boldog-e akkor, amikor ki kell irtania a bűnösöket a föld színéről? Vagy könnyet ejt azokért, akik visszautasítják az ingyen felkínált örök életet? Vajon Isten arra vár, hogy megbüntesse a megátalkodott bűnösöket? Vagy ezt mondja: „Hogyan adnálak oda, … hogyan szolgáltatnálak ki…? … Megindult a szívem, egészen elfogott a szánalom.” (lásd: Hóseás 11:8).

Fred Knopper
Adventist Media Center

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése