Mai szakasz: 4 Mózes 35

Ahogy sok más fejezetben is, amelyeket áttekintettünk, Isten utasításai itt is az adott helyzetre közvetlenül vonatkoztak és részletesek voltak. Az Ígéret Földje felosztásra került, és minden egyes törzs kapott egy részt, kivéve Lévi törzsét. A Léviták voltak a papok, akik az egész nemzet szolgálatára rendeltettek. Éppen ezért Isten terve az volt, hogy a nép között éljenek. 48 várost jelöltek ki Lévi törzse számára, ezekből hat menedékváros volt.

„A menedékvárosok úgy voltak elosztva, hogy félnapi utazással az ország minden részéből elérhették. Az odavezető utakat állandóan karban kellett tartani, hogy a menekülő egy pillanatra se legyen akadályoztatva. Végig az úton jelzőtáblákat kellett felállítani, amelyekre világos és szembetűnő betűkkel írták fel e szót: ’Menedék’.” (Ellen G. White: Pátriárkák és Próféták. Budapest, 1993. Advent Kiadó. 479. oldal). Mi volt a célja a menedékvárosoknak? Tételezzük fel, hogy fát vágsz az erdőben a barátoddal, és a fejszéd lerepül a nyeléről pont a barátod fejére, és meghal. Ez az eset gyilkosságnak vagy gondatlanságból elkövetett emberölésnek minősülne (lásd 5Móz 19:5). Egy ilyen esetben meglehet, hogy a barátod rokonai bosszúból halálra keresnének, de te elfuthatsz egy menedékvárosba, hogy mentsd az életedet. Mindaddig, amíg ott vagy, biztonságban lehetsz.

Nem kell találgatnunk, hogy vajon Isten mit is tekintett gyilkosságnak. Ez a fejezet egészen pontosan meghatározza a különbséget a gyilkosság vagy gondatlanságból elkövetett emberölés között. A gyilkosságot gyűlöletből és haragból követik el. A gondatlanságból elkövetett emberölés egy emberi élet akaratlanul történő kioltását jelenti. A gyűlöletből és haragból elkövetett gyilkosságot mindig halállal büntették, legalább két tanúbizonyság esetében. A gyűlölet a bűn legrosszabb formája, amit az ördög szít, és amivel ő fertőzi meg az embert. Jézus szerint, aki gyűlöl és haragszik, az előbbiekkel összhangban, gyilkosságban bűnös. „Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj, mert aki öl, méltó az ítéletre. Én pedig azt mondom néktek, hogy mindaz, aki haragszik az ő atyjafiára ok nélkül, méltó az ítéletre: aki pedig azt mondja az õ atyjafiának: Ráka, méltó a főtörvényszékre: aki pedig ezt mondja: Bolond, méltó a gyehenna tüzére” (Mt 5:21-22).

Amit itt alá kell húznunk, az nem annyira a gyilkosság és a gondatlanságból elkövetett emberölés közötti különbségtétel, hanem a szeretet küzdelme a gyűlölet ellen. Ha valakit a gyűlölet és a harag hajt, mi mást tehetne Isten érte, hogy megmentse? Mi mást tehetett volna Isten Luciferért, hogy megpróbálja visszanyerni? A gyilkosság elkövetése Isten kegyelmének és a Szentlélek kérlelésének elutasítását bizonyítja. Isten célja a halálbüntetés bevezetésével az volt, hogy gátat vessen a gyűlöletnek és a gyilkosságnak választott népe körében.

„A nemzet biztonsága és tisztasága megkívánta, hogy a gyilkosság bűnét szigorúan megbüntessék. Az emberi életet, amelyet egyedül Isten adhat, szentül meg kell őrizni. Isten régi népe számára kijelölt menedékvárosok a Krisztusban lévő menedék jelképei. Ugyanaz az irgalmas Megváltó, aki az ideiglenes menedékvárosokat elrendelte, saját vére kiontásával biztos menedéket szerzett az Isten törvényét megszegő számára, amelyben oltalmat kereshet a második halál elől. Semmi hatalom nem ragadhatja ki kezéből azt, aki hozzá járul bocsánatért.” (Ellen G. White: Pátriárkák és Próféták, 480. oldal).

Fred Knopper

Adventist Media Center

Fordította Liebhardt László