A természet igazi
áldása számunkra a hűsítő szellő, amely legtöbbször délután érkezik hozzánk,
enyhítve az egész napi forróságot. Ilyenkor kinyitok minden ajtót és ablakot,
hogy a hűs szellő felfrissítse a házunkat. Sajnos a szomszédom néha húst süt – szabad
tűzön. Ilyenkor sietősen becsukok minden ajtót és ablakot, amíg a hús elkészül
a szomszéd kertjében.
A 28. fejezet elején
azt mondja Isten, hogy kedves illatra vágyakozik. Nem lehetséges kedves illatot
létrehozni halott álatok - bárányok, kosok, kecskék, bikák -
elégetésével. Elképzelni sem könnyű a rengeteg állat naponkénti
feláldozásából származó, átható bűzt, ami az izraeliták egész táborát átjárta.
Gondoljuk csak végig,
hány bárányt, kost, kecskét, és bikát öltek le egy évben az áldozatok során! Ha
összeszámoljuk a következő fejezetben felsorolt összes áldozati állatot,
könnyen arra a következtetésre juthatunk, hogy a tábor leginkább egy hatalmas
vágóhídra hasonlított. Ha magunk elé képzeljük azt a több mint egymillió embert
– valószínűleg hasonló számú állattal együtt –, akik a pusztában táboroztak,
megértjük, hogy miért kellett Istennek ehhez az életformához szabott,
különleges szervezeti, tisztasági és rendszabályokat hoznia. Milyen óriási
hatást próbált Isten gyakorolni a népre ennek a sok jószágnak a leölésével? Nem
lettek volna a reggeli és az esti áldozatok éppen elegendőek ahhoz, hogy Isten ráébressze
népét arra a tényre, hogy a bűn halált nemz? Mi végre rendeltetett hát a többi
áldozat egész éven át? Isten szereti az állatokat, mégis inkább odaáldozta
volna az összes számára kedves állatot, mintsem hogy egyetlen gyermekét is
engedje a bűn következtében szenvedni, vagy éppen félreértelmezni önzetlenül
szerető jellemét.
Minden egyes
állatáldozat arra a mindenek felett való áldozatra mutatott előre, amit Isten
hozott, odaadva Jézus Krisztust, Egyetlenegyét, a legbecsesebb életet és a
legdrágább áldozatot, amit Isten meghozhatott. Mi többet tudott volna tenni
Isten annak érdekében, hogy meggyőzze teremtményét, az embert arról, hogy méltó
a bizalmára, és hogy az igaz Isten nem kívánhat semmivel sem kevesebbet, mint
amit csak Ő maga, a Mindenható képes és kész megadni? Mi lehet a legjobb módja
annak, hogy Isten elvezesse népét arra a pontra, ahol már inkább a halált
választanák, mintsem, hogy vétkezzenek? Ma mit kell Istennek tennie annak
érdekében, hogy meggyőzze azokat, akik magukat az Ő követőinek vallják, hogy a
bűn rombol és halált okoz, és hogy egyedül az önfeláldozás útján lehet a
világmindenség harmóniáját helyreállítani? „És tudjátok, hogy ő azért jelent
meg, hogy a mi bűneinket elvegye; és ő benne nincsen bűn. Aki ő benne marad,
egy sem esik bűnbe” (1Jn 3:5-6).
Fred Knopper
Adventist Media Center
Fordította Liebhardt László
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése