2012. november 27., kedd

Mai szakasz: Bírák 14


Ez a fejezet elénk tárja Sámson jellemét, és megalapozza egész további életének történetét. Sámsont indulatai vezérlik, testileg erős ugyan, de lelkileg gyenge. A szándéka, hogy egy filiszteus nőt vegyen feleségül, ellenkezik mind szülei kívánságával, mind a bibliai törvénnyel, mind a saját, Istennek szentelt názir státuszával. Sámsonnak azonban ezek az áldások mind nem számítanak, csak az érdekli, ami a szemének tetszik (3. vers).

Isten már születésétől fogva olyan szabályrendszert adott Sámson életébe, ami fegyelemre és önuralomra tanította őt. Egy olyan személy számára, aki elég erős volt ahhoz, hogy puszta kézzel széttépjen egy vadállatot (6. vers), a mértékletesség és az önuralom elmulaszthatatlanul megtanulandó leckék voltak. Ennél is fontosabb azonban, hogy Izrael bírájaként és megszabadítójaként Sámson népének lelki vezetője volt. Míg mindenki úgy tett, ahogy saját maga jónak látta, addig Sámsonnak úgy kellett tennie, ahogy azt Isten jónak látta és egyesítenie kellett Izraelt az Úrért. Sajnos pont a szemei azok („Láttam ... egy nőt”), amik miatt első alkalommal elbukik elhívásának teljesítésében.
Az Úr mégis Sámson által viszi véghez akaratát, az ő gyenge jelleme ellenére is. Az Úr Lelke kétszer is rászáll, és erőt ad neki bámulatos tettek véghezvitelére. Ez, a Sámson és a filiszteusok közti, kezdeti összetűzés előrevetíti azokat az eseményeket, amik által az Úr a szabadításról gondoskodik az Ő népe számára. Sámson törvénytelen bizalmaskodása a filiszteusokkal azonban végül a saját vesztét okozza majd.
Istennek célja van az életünkkel. Sámson tudatában volt a saját elhívásának, de ez a tudat nem befolyásolta abban, hogyan élte az életét. Mennyivel többet tudott volna Isten Sámsonon keresztül elérni, ha úgy dönt, hogy alárendeli az akaratát Neki! Nekünk is megvan ez a döntési lehetőségünk ma: a szenvedélyeink rabjai legyünk, vagy engedjük Istent, hogy szent edényekké formáljon minket Szentlelke számára.
Justo E. Moralis
Southern Adventist University
Fordította: Kóczián Károly

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése