Sámson ismét figyelmen kívül
hagyja isteni elhívását (vagy Isten parancsát), ezzel veszélyezteti saját
életét és küldetését. Az utolsó alkalommal, amikor egy filiszteus nő után
vágyakozott, a következmények szerencsétlen kimenetelűek voltak. Mivel Sámson tudja,
hogy senki sem tudná megállítani, ezért pimaszul a filiszteusok földjének
belseje felé nyomul, hogy bűnös vágyait kielégíthesse. Akárcsak korábban,
lázadozása ellenére is erőt ad neki Isten, hogy megmentse magát. Ám éppen ez a
probléma Sámsonnal: az Istentől kapott erőt saját érdekében használja. Nagy
hőstettei közül egyet sem azért vitt véghez, hogy megmentsen akár csak egy
izraelitát is az elnyomás alól.
Sámson bukása nem annak az
eredménye, hogy a rossz személyben bízott meg. Nem megtévesztés hatására fedte
fel erejének titkát. Önként adta át, és
tudta, hogy valószínűleg fel fogják használni ellene. Oly’ sokáig élt
lázadásban, és oly’ sokszor szegte már meg Istennek tett nazireusi fogadalmát,
hogy már nem érzékelte, milyen következményei lehetnek bűnének. Mint megannyi
alkalommal, most is azt gondolta, Isten meg fogja szabadítani ellenségeitől. De
lázadásának végső pillanatával utoljára pazarolta el Isten áldását. „Jóllehet
ereje nem hosszú hajában rejlett, de ez Isten iránti hűség jele is volt. És
amikor a jelképet feláldozta szenvedélye kielégítésének, elveszítette az ezzel
járó áldást” (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó.
527. oldal).
A Bibliában szereplő összes
bíra és hős közül Sámsonban volt meg a legtöbb lehetőség. Ha Sámson hűséges
maradt volna isteni elhívatásához, Isten célja megvalósulhatott volna az Úr
dicsőségére és Sámson becsületére. De Sámson engedett a kísértésnek, és
hűtlennek bizonyult feladatához, ezért küldetése vereséggel, szolgasággal és
halállal végződött (lásd: Pátriárkák és próféták 528. oldal). Sámson
élettörténete azt mutatja be, hogy Isten elvégzi akaratát – Sámson ellenére is.
Justo E. Morales
Southern Adventist University
Fordította: Rajki Dávid
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése