A megelőző történetekben újra és újra
emlékeztettek minket, hogy akkoriban mindenki „azt cselekedte, amit jónak
látott.” (17:6) . A következő fejezetek világosan bemutatják, hogy hogyan
is történt ez, és mik voltak az erkölcsi következményei (a politikaiak mellett)
Izrael népe számára.
A legtöbb bibliafordítás ennek a fejezetetnek
a „Míká bálányimádása” nevet adja. A korábbi történetekből már tudjuk, hogy a
bálványimádás virágzott Izraelben a Bírák idejében. Ami azonban ebben a
történetben figyelemre méltó az az, hogy mennyire nagyon szűklátókörűek a
szereplők azt illetően, hogy bármit is rosszul tennének: a hamis imádat
középpontjában álló bálványt (3-4. vers) az Úrnak szentelték! Mi több, a Míká
által emelt törvénytelen oltár Efraim hegyén áll, ugyanott, ahol a silói
törvényes oltár is (Józsué 18). Még a történetben szereplő lévita se
tudja (vagy nem érdekli), hogy egy törvénytelen imádati helyet felállítani
faragott képekkel problémának számít, és boldogan elfogadja a helyzetet úgy,
ahogy van (11. vers). Egy igazi lévita alkalmazásával Míká úgy gondolja, hogy
az oltára nemcsak hogy törvényes, hanem az Úrnak tetsző is: „Most már tudom, hogy jót fog velem tenni az ÚR, mert egy lévita
lett a papom.” (13. vers – új prot. ford.)
Míká megfontolatlan tetteinek az egész izraeli
nemzetre több generáción át kiható következményei lesznek. És a dologban az a
valóban szomorú, hogy ő nincs is tudatában mindennek. Az Úr szomorúan jelenti
ki: „Elpusztul népem, mert nem ismeri Istent. Mivel te megvetetted ezt az
ismeretet, én is megvetlek: nem leszel papom! Nem törődtél Istened tanításával,
én sem törődöm fiaiddal” (Hós. 4:6).
Ez egy lecke a mi számunkra, hiszen mi vagyunk a
választott nemzedék. Isten kihívott minket a sötétségből az Ő csodálatos
világosságára hogy királyi papság, szent nemzet, az Ő elkülönített népe
legyünk, hogy azt tegyük, ami igaz, és megtartsuk az Ő parancsait (1Pt 2:9 és
Jel 14:12).
Justo E. Morales
Southern Adventist University
Fordította: Kóczián Károly
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése