Mai szakasz: 1 Sámuel 11

Ez a fejezet feljegyzi Saul megkoronázása előtti, első bátor cselekedetét. A történet azután játszódik, hogy a nép királlyá választotta őt.

Náhás, az ammoniták királya Izráel ellen vonult, és körbevette Jábes-Gileád városát. A város vénei felajánlották, hogy szövetséget kötnek Náhással, és szolgálni fogják őt, ha nem pusztítja el a várost. Náhás csak egy feltétellel egyezett volna bele: ha megengedik, hogy minden egyes férfinak a városból kivágathassa a jobb szemét. A véneket sokkolta ez a feltétel, és megkérték, hogy adjon nekik hét nap gondolkodási időt. Náhás beleegyezett, és így megnyílt a lehetőség a vének előtt, hogy hírnököket küldjenek Saulhoz, hogy segítséget hozzon nekik.

Saul a mezőn dolgozott, várva a koronázását. Amikor a hírnökök megtalálták, sírva fakadtak. Saul ekkor megkérdezte őket, hogy miért sírnak. Ekkor elmondták, hogy Náhás, az ammoniták királya körülvette a városukat, és hogy milyen követeléseket küldött nekik. Mikor Saul ezt meghallotta, az Úrnak Lelke rászállott, és azonnal tettre késztette. Levágta az ökröt, amivel dolgozott, felvágta darabokra, és elküldte ezeket mindenhova Izráelbe ezzel üzenettel: „Aki nem vonul Saul után…, annak ökreivel így cselekesznek” (7. vers). Háromszázharmincezer ember válaszolt.  Saul ezután az alábbi üzenetet küldte a véneknek Jábes-Gileádba: „Holnap megérkezik a segítség!" Amikor a város férfiai meghallották ezt, megörültek. A következő nap Saul fogta az embereit, három részre osztotta őket, majd hajnalban megtámadták az ammonitákat. Többségüket megölték, akik megmaradtak, azokat pedig szétszórták.

Mindezek után a nép azt mondta Sámuelnek: „Ki az, aki nem akarja Izráelben, hogy Saul király legyen? Hozzák ide, hogy megölhessük őket, mert az Úr megáldotta Sault és megmentette Jábes-Gileád lakóit." Sámuel így válaszolt: „Ez nem a halál ideje. Ez annak az ideje, hogy hálaáldozatot mutassunk be az Úrnak, utána pedig hivatalosan is Izráel királyává tegyük Sault." A nép örvendezni kezdett ennek hallatán.

Saul szolgálatkészsége, bátorsága, valamint vezetői képessége, amiről akkor tett bizonyságot, amikor azt a hatalmas sereget vezette, mind-mind olyan tulajdonságok voltak, amelyeket Izráel népe elvárt egy királytól, hogy összemérhessék magukat más népekkel. Megtették tehát királlyá, és az emberi erőnek és képzettségnek tulajdonították a jábes-gileádi győzelemet, elfeledvén azt, hogy Isten áldása nélkül összes erőfeszítésük hiábavaló lett volna. Saul azonban bizonyítékát adta, hogy benne változás történt, és ahelyett, hogy a tiszteletet magának tulajdonította volna, Istennek adott dicsőséget; és ahelyett, hogy bosszút állt volna azokon, akik nem szerették volna, hogy király legyen, inkább a szánalom és megbocsátás lelkületét tükrözte. Ez megdönthetetlen bizonyítéka annak, hogy Isten kegyelme lakozik az ember szívében. (Pátriárkák és Próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó. 572. oldal).

Ez a lecke mindnyájunknak szól, de leginkább azoknak, akik vezető pozícióban vannak.

Jack J. Blanco

Southern Adventist University

Fordította: Rajki Dávid